Egyedül volt,

Hangos zene szólt,

Kisérte a magány,

Olyan volt a rablány.

Síkított a sakál,

Könnyű lett a halál,

De nem jött el érte,

Pedig megígérte.

A felhők közé vágynék,

A széllel szemben szállnék.

Búcsúzóvá válnál,

Mert engem többé nem látnál.

Itt hagynám a ketrecem a lánccal,

Ünnepelném ezt gyatra tánccal.

Gondolkoznék a léten,

S közben szárnyam tárnám szépen.

Ólomlábon járó hideg éjszakámon,

a mában keresem elmúlt ifjúságom.

Összegyűrt ráncai a múltnak

az idő vasalója alatt kisimulnak.

Különös érzés tölti be csöndemet,

váratlan fény ragyogja be az eget.

Tavasz illat száll, lelkemet kitöltve,

ide pottyantál szívem közepébe.

Tündökölnek gyémánt tegnapok

ébren vagyok, vagy álmodok?

Szerelmesen ringunk csillagok ölében

mosolyt csalunk ezűst Hold szemébe.

Sziasztok! Tegnap csatlakoztam a közösséghez, mivel én is szeretek verseket írni, vagy inkább ahogy mondani szoktam rímekben szedni a gondolataimat. A legfrissebbet osztom meg veletek. 

Érzelmek útján

Mikor egyre erősebben érzem azt, hogy hiányzol én nekem.

Olyankor arra gondolok, hogy viszontláthatlak pénteken.

Lelkem felemelkedik, hogy újra foghatom ismét kezed.

Nem nagy dolgok, de számomra fontos pillanatok ezek.

Álmaimban megjelenik egy kép, melyen csak ketten vagyunk

Regénybe illő tájakon, hol egymás kezét fogva a boldogság útján haladunk.

Egy maréknyi semmi lettem,

tág bőrruhám alatt.

Sok tavasz nyílt már bennem

égettek forró nyarak.

Jártam a hegy tetején

egy percre megcsillant a fény.

Nyitottam világra ablakot

akasztottak nyakamba érmet.

Csontomban érzek éveket

körülöttem most csendliget

Már nem akarok, csak szeretnék,

a jövőnek szebb holnapot.

Visszanézek megpihenve,

mőgém állt minden ami volt,

a völgyben ér az este

arcomba ásít a Hold.

kisimult életem selyme.

A szív üzenete

Hogy tudnálak úgy szeretni, hogy szabad maradj,

Hogy tudnálak úgy érinteni, hogy szeresd magad,

A falak, miket felépítettél nem engednek hozzád,

S minden újabb lépés reménytelenül halad tovább.

Az ész józan marad s tudja nincs miért küzdened,

De a szív mást mondd ő mindig reményt ad neked,

S míg ritmusra ver, csak az ő szavát szabad hallani,

Figyelj rá nagyon, nélküle nem tudsz igazán szeretni.

Melletted

Sírjál nekem egy folyót,

S hagyd, hogy a sodrás messzire vigye a könnyeket,

Rajzolj nekem egy felhőt,

S hagyd, hogy megszépítse felettem az azúrkék eget.

Szórjál záport a mezőre,

S hagyd, hogy ezer virág színes szőnyeget terítsen elém,

Húzz nekem szivárványt,

S hagyd, hogy színes hidat küldjön a magasból l énfelém.

Ölelj magadhoz szorosan,

S hagyd, hogy érezzem szíved minden egyes dobbanását,

Fogd a kezem a kezedben,

S hagyd, hogy elfelejtsem melletted a múlt összes fájdalmát.

A múlt titkai

Egy vár a messzeségben, mit az élet oly régen elhagyott,

S ódon falai közt csak a szél bolyong csendesen,

Kopott festék, egy régi kép a málón pergő szürke falakon,

S egy rozoga lépcső mely fel a semmibe vezet.

Vajon mily emlékeket őriznek a megvénült falak,

S hány életet, halált, s néma gondolatot titkolnak rejtegetve,

A kinti világ megszűnik az idő itt te vagy magad,

S a csendes félhomályban a múlt lélegzését szinte érezheted.

Viszlát

Egy félig bontott csomag s egy eltépett levél,

Hogy mit is rejt valójában, már semmit sem ér,

Egy képzelt szerelem mit a szél messzire visz,

S egy álom mit a hajnal ezernyi darabra szakít,

Egy vágyott érintés mely nem ölel, s nem melegít,

Egy út melynek soha nincs vége s a semmibe visz,

Egy félig bontott csomag mely féltve őrzi titkát,

S egy könnyes búcsú s egy elhalkuló szó, viszlát,

Német Kornélia

2014-04-15

Egyedül

Nélküled olyan elveszett vagyok,

Bármerre járok, szüntelen kereslek

Az élet mellettem most céltalan robog,

S emlékek felvillanó képei sodornak el.

Egy érzés rám talál a semmiből,

S utamon még elkísér egy emlék,

Úgy érinted lelkemet, mint szél a mezőt,

Mikor puha csókjával búcsúztatja a fényt,

A végtelen éjben a csend elaltat,

S egy percre békét hoz az álom,

De a hajnal éles fénye mindent felkavar,

S nélküled, egyedül, magam sem találom

2014-05-14

Német Kornélia