Nézd az időt, hogy elrepült,

Szilveszter megint előkerült.

Búcsúzik az év, örül a világ,

áldomását az újra issza már.

Az utca, mint áradó folyam

éjfélkor trombitál boldogan.

A  malacban szerencse van

ma én is jól érzem magam.

Ha az óamutató átlépte az évet

az újtól várunk jót, valami szépet.

Lassan elcsendesedik a nyüzsgő világ,

S a nappal fényét felváltják a csillagok,

Az alvó tájra felhő terít hófehér ruhát,

S az ablakokon jégvirág szirma ragyog.

Lépteim neszét elnyeli a tél szőnyege,

Sóhajomnak titkait megőrzi a végtelen,

A táj tiszta szépsége békét hoz lelkemre,

A csendben múltam eltűnik a semmiben.

Szemem elvakítja e varázslatos látomás,

Mit a hó alatt alvó táj szépsége megmutat,

S tudom a múlt elhagy s jön egy új állomás,

És az úton visszafordulni soha nem szabad.

A szeretet átvisz a nehéz időn és átjárja a szívedet,
ha ezer fájdalom is érne, erősíti hitedet.

Nem hagy el az Isten téged mikor fájdalom mardos,
megerősít hogy olyan légy mint egy hatalmas harcos.

Nincsen messze senkitől sem, s ne mond azt hogy nem szeret,
mikor minden pillanatban kézen fog és úgy vezet.

Mikor ezer rossz történik nem ő a hibás érte,
szeretné ha minden ember igaz békében élne.

Ezzel A Versemmel Kívánok Mindenkinek Szeretetben Gazdag Békés Karácsonyi Ünnepeket!

   Karácsony a szeretet, Jézus ünnepe

Sötét, fázós, kietlen éjjelen
Zord minden és virít a félelem.
Ember-embernek farkasa,
Rémek kísértnek és nincs haza.
Ezen a világon; a gonosz azt úr,
Titkos erőknek a harca dúl.
Enyészet, romlás üli a világot,
Távol, s közel kiutat nem látok!

Jerikó falai leomlottak már régen,
Én egy új csillagot látok fenn az égen!
Zúg a harsona, angyalok énekelnek,
Utas ki ezt látod, lesz mit elmesélned!

MINDEN KEDVES  KLUBTÁRSAMNAK

 BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS

 BOLDOG  ÚJ ÉVET  KIVÁNOK!

                             Vincze László

   MINDEN KEDVES  KLUBTÁRSAMNAK

 BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS

 BOLDOG  ÚJ ÉVET  KIVÁNOK!

                              Bukics Albertné

                                   Erzsébet

Karácsony a szeretet

Karácsony a „szeretet”,

Bár nem tudom: szeret-e?

Magam vagyok, egyedül,

Az élet ekként keserű!

Hol vagy család, hol vagy Isten?

Nekem, érzem senkim nincsen.

Vétkes vagyok és bűnös?

De ez azért, azért különös!

Mindenkiben melegség,

Csak engem vár a sötétség?

Hideg, fázós szobámban,

Súlyos, sűrű homályban.

Jézuska, ki születtél,

Szeretetet hirdettél.

Adj belőle egy kicsit,

Kérve kérlek, csak picit.

A tél feketén kopogtat,

a világ oly hallgatag,

nincs mit mondania.

Szelid házakban

a béke feldereng,

ébred a remény.

Harag ma nincsen,

bennünk az Isten

ma  csak jót talál.

Szeretet lengedez

a fenyőfa körül,

lélek léleknek örül.

A fénytől minden szebb

Megváltó született

Áldott az este, örvendjetek!

Vincze László

             Karácsony

   (Ő velem van)

Fagyos szél tépi a néma fákat,

Fehér lepel borítja a halott tájat.

A nap hossza egyre rövidebb,

A sötétségé már a főszerep…

Vajon lesz-e még napsugár,

Langy szellő, mely rám talál?

Lesz-e egykor zöld mező,

És lesz-e hűséges szerető?

Bent a meleg szobában

Ilyenekre gondolok,

És arra, vajon léteznek-e

Angyalok?

Ezer évekkel ezelőtt,

Milyen világba született?

Karácsony

Egy fényes csillag ragyogja be a sötét eget,

Hideg az éjszaka, mindenki fázik és beteg.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Vezess csillag, vezess!

Vezess, hozzá vezess!

Szomorú, sötét barlangba vezet a fény,

Juhok bégetnek az alom rejtekén.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Vezess csillag, vezess!

Vezess, hozzá vezess!

Vándorok pihennek a bárányok között,

Egy férfi és egy nő a menedékbe költözött…

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.