Nélküled…

Elmentél. Hát most már mindegy.

A képed szellő fújja, mint egy

Könnyű, semmi levelet,

Az emléked őskori lelet.

De lehet, hogy egyszer tán,

Télen, ha siklik a szán.

Gondolok még egyszer Rád,

Eszembe ötlik fagyos szád.

S elhalkul végleg a hang,

S szívem már nem pang.

Emlék maradsz, mint a szellő,

Mert az még tán ideillő.

De te, de te már soha,

Ide jutottunk, s nem oda!

Hová lett tervünk s a jövő

Egyedül álmodom eztán: cső!

Veled akarok lenni.

Nem ma, nem holnap, örökre.

Szó ami elszáll,ha írsz majd megmarad?

Meg mar, ha nem érted,csak a gyáva fut.

de nem azért, mert kedvét leli benne,

lelke űzi, életéért szalad az ismeretlenbe.

Háttal állni a veszélynek?Megéri?Nemhiszem.

Emlékszem gyermek voltam még, mikor 

villámcsapásként hasított belém a felismerés,

minek rabja lettem, örökre..

Kérleltelek,nem egyszer,örökké.

Neked adnám mindenem, még egy lopott percért,

de nem lehet.Hangod lágy dallama játszott életem

húrjain, majd elhalkult a hang, s vele alakod távolbatűnő

foltként osont ki lelkem nyitvahagyott ajtaján.

Idők alkonya ül vállamon

Bánatom papirra hullatom

Az arcok a múltból hulló csillagok

A történések kopott ikonok.

Sötét tintával írok jövő sorsot

Fekete felhők takarják a Napot

Elveszett remények után futottok

Mi vár majd rátok fiatalok?

A kapzsi idő torz tükröt tart elétek

Senkik vagytok, ha nincs pénzetek

Boldogságra hiába vágytok

Hajnalra halottak az álmok.

Milyen lesz az öreg-korotok.

Ha rá gondolok, lelkem felzokog.

Boldog újévet!

Boldogságot, békességet,

Utadon sok-sok egészséget.

Életet, mi élhető,

Kedvet, hogy ne legyen bökkenő!

Egész nap csak rád gondolok,melleted a föld gyorsabban forog,melleted az idő gyorsabban telik szeretnék veled minden időt ki használni

Sűrű  az éj, a Hold lapul valahol

Lelkem csillagok ködében  barangol

Oly ritka a szép, pihe- könnyű álmom

A gond redőket ráncol homlokomon.

Hajnalra a csend békévé szelidül

Érzem szeretnek, nem vagyok egyedül

Szívek ölelkeznek,  fogják a kezem

Lélek agapé ez, több mint szerelem.

Czibere Tünde: 

A szeretet törékeny 

A szeretet életünkben olyan, 
Mint, egy gyönyörű törékeny kis virág. 
Csendesen beragyogja életünk 
És észre sem vesszük a nagy csodát. 

Éljük a megszokott hétköznapokat 
Mért törődnénk vele, hiszen már a miénk! 
Meg sem látjuk a jeleket; a szeretet fakul, 
Mint a virág és hullatja a levelét. 

Ilyenkor még odafigyeléssel, egy kis 
Törődéssel megmenthető lenne. 
Talán egy kis figyelemmel sok szerelem 
És barátság véget sohasem érne. 

De ahogy a növény is elpusztul, ha már 
Nem táplálja az erőt adó föld. 
Vigyázz!

Ezzel a gyönyörű verssel kívánok Nektek Boldog Új évet

  ÚJÉVI KÉRÉS

„Isten erejével a mázsás teher
könnyű, mint a szalmaszál - 
nélküle mázsás súly
a szalmaszál is.“ (Luther M.)

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat.

Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.

Pillanat

Egy ígéret mely ködként tűnik el a semmiben,

S egy álom mit a hajnal fénye tép apró darabokra,

S egy érzés, ami nem is volt s te mégis elhitted,

Lassan elengednek s a csendben magadra hagynak.

A remény kell, nélküle nincs, mi továbbvigyen,

De örökké csak várni s az álmokban hinni nem szabad,

Ha ezt teszed, nem jutsz előre s magányos leszel,

S melletted, talán észrevétlen illan el, egy igaz pillanat.

Német Kornélia

2013-12-29                      

BUÉK

Beköszöntött az év vége!

Utolsó nap ez az évben.

Életünk egy évét zárjuk,

Következő évünk várjuk.