Rokonokhoz,barátokhoz mennek a locsolkodók,

Itt is ott is  italból is lecsúszik ,néhány korty.

A  szagosvízzel meglocsolják a Hölgyeket,

De  van  ahol bizony vizet is  öntenek!

Sikítanak a hideg víztől juj ,de minden hiába,

Mert a víz már végig folyt a nyakukba.

Megkínálják a jó vendéget, minden jóval,

Még meg is jutalmazzák , piros tojással.

Boldogok a gyerekek is, hogy locsolkodnak,

De még jobban a zsebükbe dugott, forintnak.

Ezután elköszönnek a Családtól kedvesen,

Igyekeznek locsolkodni,hogy szárazon ne maradjon,

SENKI  SEM !!

                 Locsolás

Mély kútból húzzák a legények a vizet,

Seregnek- forognak, lányt öntenek tízet.

Tele vödörből loccsan a víz, haj, haj, haj!

Pisze Marcsi, szőke Panni sivít: jaj, jaj!

Locsolástól lesztek szépek, üdék, frissek

Ihol szalad Piroska, ő a legkisebb!
Kap a vízből a picike nyakába, á!

És elsírja magát oá! oá! oá!

Ne ríj lányom, vigasztalja a mamája,

A locsolástól szebb lesz minden leányka.

Hé emberek, ma van húsvét!
A nyuszi már szövi tervét.
Merre menjen, kihez menjen,
Vajon kinek mit is vigyen.

Lassan a testtel, füles, barát!
Nézzél csak az ablakon át!
Odakint még hó, latyak van,
Botrányos, hiszen tavasz van!

Na, mindegy, majd ő megoldja,
Lehet, a Télapót fogja
Segítségül kérni idén,
Nem ez most a legjobb idény.

Megjött a nyúl, fagyva, fázva,
Nem volt még így megtépázva.
Az arcára mosoly fagyott,
Kívánok BOLDOG HÚSVÉTOT!

Üdvözlök mindenkit, öröm itt lenni,
Amit gondolok, azt le fogom írni.
Kezdő vagyok még, nézzék ezt el,
Nem várok többet, kezdjük is el.
Nem tudom, okoz-e majd az gondot,
Hogy nem lesz mindig komoly, mit mondok.
Néha egy kis tréfát csempésznék bele,
De ügyelek, e blogot tönkre ne tegye.

Kérem, adják válaszukat nekem,
Mondják, mit gondolnak, ne kíméljenek engem.
Addig is, míg több verset nem írok,
Sok jó verset, és rímeket kívánok.

:)

Naponta alkotom mert ihlet van véremben,

hiszem tudok ennél többet az életben.

De egyetlen dolog mit értékelnek mások,

ezek tőlem neked most őszinte vallomások.

Azért gondolom azt szinte már látom,

a te életedben is fontos az álom .

Van benned valami amit mások látnak,

ami talán utat enged az ő lelkükben 

az alkotói vágynak .

Mert minden ember hiszem tud valamit adni,

olykor a saját életét is sikerül rendbe rakni.

Az én életem mondhatom lassan szinte teljes,

a boldogságtól a szívem angyalok közt repdes.

A tél bosszúja

Temettél még tetsz halott sem voltam.
Szalmabáb képmásom a lángokra dobtad,
Kergettél idő előtt dobbal kereplővel.
Kacagva tapsoltál, ahogy porrá égek.

Torz busóálarc mögött láttam arcodat.
Tavaszt váró rigmusokra jártad táncodat.
Újongva fújtad tapostad a havat,
Csörgetted, derekadon a rozsdás láncokat.

Csak tudd meg hogy még élek,
Csikorgó fogam is, harapni képes.
A tavaszt elűztem ez az én bosszúm.
Tudd, hogy földi létem, miattad ily hosszú.

Várd ki azt, hogy máskor, úgy legyen a végem,
Hogy kiűzetés nélkül hagyjam el a földet.

Meztelen testünk vadvirág - ágyon,

Fölkelő - napfény csodaszép álom.

Pillangó repdes gerincen végig,

Remegő ujjad röptet a fényig.

Érzéki táncunk virágos ágyban,

Reggeli szellő keringőt játsza.

Lüktet a tánc, lüktet a vér is

Mámoros csókod taszít az égig.

Szenvedély izziok vadvírág - ágyon,

Lángoló csókok, lángoló álmok.

Izzadság - gyöngyök olvadnak egybe.

Mindent elsöprő vad szerelembe.

„Szinte már itt a nyár!”

Az ország hóban áll.

Rám is hosszú tél ült,

testem tőle rémült.

Zakkant agy okozta,

balgaság fokozta.

Hiába a kotró,

ott maradt a sok Hó.

Az emlék megmarad,

gyötör a gondolat.

Lépni nem lehetett,

a Hó nem engedett.

Nincs remény. Azt hittem

elpusztulok itten.

Nem tudom legyőzni,

s el kell majd rejtőzni.

De jött a segítség,

régi nagy ellenség,

ki jót akar nekem.

Enyém a győzelem.

Itt e kedves ember.

          Remény

Elmém rejtett zátonyán,

mihez magam sem férek,

hideg téli éjszakán

álmokat mesélek.

Minden házba benyitok,

minden kunyhót nézek,

messze űzlek csúf titok,

ábrándot regélek.

Vágyak csontos magvait

óvón fogja kezem,

kihűlt rügyek csonkjait

csókkal élesztgetem.

Ócska láncon lógó

elfeledett álmok,

lelkek mélyén tátongó

búval betemetett árkok.

Keserűség faragta

levedző rút sebek,

mik a fényből harapva

új reményt teremtenek!

Nyuszi és az ecset

Nyuszi Koma szalad, rohan,

Ecset kéne mihamarabb.

Itt van az festés szezonja,

De nincs egy ecset sem a boltban.

Hova menjen, kitől kérjen?

Már ott látom a faluvégen.

Ott legel a Ráró Paci,

A farkadból adsz egy picit?

Persze vigyed Nyuszi Koma,

Legyen ebből ecset még ma!

Lófarokból, mire est lett,

El is készült az ’ecset szett’.

Piros festék, zöld és sárga,

Került fel a sok tojásra.