Hová tűnnek az álmok,

e megrögzött világban?

Hová lettek az értékek,

ami emberré tesz minket?

Hová fajul a gyilkolás,

mi ártatlanokat veszejt el?

S hová leszünk mi,

ha semmit nem teszünk ellene?

Nézz körül...

Mit látsz?

Szerinted szép a világ?

Ha jobban körbe nézel,

meglátod a gonosz mosolyát.

Irigység, rosszindulat, kapzsiság,

mi előre tőr,széles utat vág.

A jóságos emberek,

 fennkölt céljait eltiporva.

" Egyszer eljössz Kedves, megfogod a kezem,

S én elmondom majd mit jelentesz nekem.

Mosolyogsz majd rám, és ahogy nézlek,

Őrültségnek tűnik majd, hogy elengedtelek.

Visszatalálsz hozzám elveszett madaram,

A fejed az ölembe hajtod lágyan.

Akkor majd ránk mosolyog az Isten,

S én visszanyerem újra elveszett hitem.

Áldom majd a reményt, és a türelmet,

S te hagyod végre, hogy szeresselek.

Többé már nem lesz kétség bennem:

Ezért a percért érdemes volt élnem.

Szerte foszlott életem szedegetem össze,

darabkáit a szeretet  köti még össze.

Dalolnám a szép időt,mely ölelve körbe vesz ,

a nap melege varázsolja el megtört szívemet.

Kopognak az ajtón a változás belép,

megrázza vállamat a sírásból már elég..

Ne bújj el előlem a csodát hozztam el,

vedd le sötét gúnyád,s örülj az életnek.

Szerte foszlott életem szedegetem össze,

a sötét felhőkből színek állnak össze.

Érzem a meleget,a csodás napsütést.

Sivatagi szerelem

Gyilkos a forróság, tikkasztó a hő,

Árva fűszál, - itt még az se nő.

Sakál vonyít, valahol messzi távol,

Púpú teve vágtat, de már azt se látom,

Áldott napsugár miért gyötörsz engem?

Ragyogásod elemész, így megölsz engem!

Élet! Még a homokból is serken,

Valaki talán, mégis vár már engem.

A Nap, ma jó a nap, s a pap is, aki véle összead.

Oldozz fel, Úr-király!

Az ajkam cserepes,

Ablakon jégvirág.

Bensőm nem veretes,

Oldozz fel, Úr-király!

Az ajtóm beszorult,

A kulcsom így kizár.

A keret él álnokul,

Oldozz fel, Úr-király!

És mosd le alakom,

Mi félszeg és sivár,

A jóra valahogy!

Oldozz fel, Úr-király!

Egymás után zárom le az életszakaszaimat,

Mint fuldokló kapaszkodom a kimondott szavaimba!

Megint tavasz van,s végtelen fáradtság a tagjaimban.

Kóstolgatóm ,ami rám talált most, pár csepp méz!

Jutalom játék, ennyi az egész!

Azt ígérik itt a tavasz

Remélem, hogy nem lesz ravasz

Befagyott a fenekem

A napsütés kell nekem

Fázik a láb, kérem szépen

Szerencsére, nem kell lépnem

Jó nekem, ha ugrálok

S, ha kedvem tartja, felszállok

Macska jár, az ágak között

Meglapulok, nem ütközök

Ha, kibírtam a hosszú telet

Ne legyek már macskanyelet

Törölve

Törölni! Azt könnyen lehet,

A világ mégis rajtad nevet!!!

Nem csak nevet, hahotázik!

Lila-szőke, ami látszik?

A csuklón is van perec,

Rád is csorog az eresz!

Elázol, mint egy ürge,

És nem leszel már soha fürge,

Csak egy ázott kicsi ürge...