Tiltott örömök alatt önfeledett
mámorban úszva vágyom a csókra,
mely ajkadon fogan, ó te édes
méz, ide nézz, cseppenként
fogyasztom minden nedűdet!

Feltüzesedett leheletem csapongva
tör ki belőlem, fények apró
szikrái szememnek felfalják, mit
látni boldogság, hogy itt vagy
szívemben megbújva, mint egy kismadár.

Aranymaszk

A halotti maszk, közismerten simított arany

Rég volt, hogy egy fáraót holtában ez takart.

A napisten fiát Tut-ench-Amunt arcát, vállát fedte,

Nyugaton ez a kincs áll a legnagyobb becsben.

Obszidán, karneol, zöldföldpát, lapis, alabástrom,

Sőt, lazuri és színes üvegek is voltak a szarkofágon.

Örök igazság:

                   Lovat lasszóval,

                  lányt szépszóval

                   lehet megfogni!

Válasz

Nézel engem, de nem látsz igazán.

Nézel, de lényem nem látod talán.

Nézel, de te mást látsz helyettem,

Nézel engem, mivé lettem.

Ugyan már, miért nézel így rám?

Mondd, bántottalak téged talán?

Ha így nézel rám az a kérdés:

Benned éle e még az érzés?

Szégyenkezve sütöm le szemeim,

De miért szégyelljem, mi enyém?

Belőlem él de mégis táplál,

Ezért te nem bánthatnál!

Nézd, hogy csöndben hallgatok,

Nézd a lapot, s ahogyan alkotok.

Könnycsepp gördül arcomon
Szeretlek,szeretlek nagyon.
Éjszakákat nem alszom,
Mert rád,csak rád gondolok

Szeretem apró termeted
Félszeg mosolyod,
Mikor nem tudod,hogy mit mondj.
Imádom ha labdát pattogtatod
És a meccseken a kosarakat dobod.

Mikor először megláttalak
Szívem nagyot dobbant
Lélegzetem elált
S megszűnt körülöttem a világ.

Könycsepp gördül arcomon
Mert szeretlek nagyon.
Enyém viszont sosem lehetsz,
Mert Te más lányt szeretsz.

Mardos a magány s csak ülök
tétlen,
körülvesz a gonoszság,
félek.
Elfogyott a határtalan
Reményem,
felemészt a sötétség,porá
éget.
Elaúcsúzom tőletek
végleg,
találkozunk a pokolban ém már ott égek
végleg.

Vampyre (Támadás II.)

Hol szörnyű vihar közeleg,

Hol erős kar is megremeg,

Hol harc dúl sűrű éjelen,

Hol Rémség éhe végtelen.

***

Kicsiny falu némán áll,

S a reggel fényére vár.

Az űz vihart s Rémséget,

S hozza el a békességet.

De a harc sötétben dúl,

Árnyak karja bőrhöz nyúl,

Rettegés költözik szívekbe;

Rémségek támadnak emberre.

Szikrát vet a védő acél,

S vele a remény visszatér.

Erős karok nehéz küzdelme,

Rémséget elűző fegyvere.

Kerestelek a fagyos télben,

kopogtam ablakodon,

meleget leheltem,s suttogtam

             imám,

hogy hozzad forrón jusson.

Fagyott kezemmel ajtót nyitottam,

lábamról leráztam havat,s

 forrón  átadtad nekem szerelmed,

       hevesen,

mely fehéren békésen hullott,

Nyíltak zárak,hulltak a láncok,

megfagyott szíved zárán,  s

kirobbant hirtelen szépen tisztán

     a boldogság,

akár a fehér hógolyócskák.

Kerestelek a fagyos télben,

hogy hevítsem hideg testedet,

s hogy kitöröljem emlékeidet  ,     

   mely rideg,

s kandalló legyek neked.

Anya csak egy van,
Nekem mégis kettő
Eggyik csak emlék,
De így is szerethető.

Tőle kaptam,alacsony termetem
Szürke szemem
Barna hajam
S telt ajkam.

Megtanított járni és beszélni,
Majd mikor nagyobb lettem,
Hogy jobb emlékezni,
mint feledni.

Kaptam tőle egy  kincset:
Mikor három éves voltam,
Űlt egy széken,én előtte térdeltem,
Fejemet a pocakjára tettem
S beszéltem a kincsnek:

'Drága hugom!Tudom,hogy hallasz.
Siess!Kiváncsian várlak.
Szeretném,ha ennyi idő után,végre láthatnálak!

Te nem is vagy férfi csak egy rossz utánzat,

Egy századik, lerobbant klón is jobb Tenálad,

Üres vagy s szíved helyén egy vekker ketyeg,

Bolond minden nő, ki Veled együtt hetyeg.

Fejedben víz csörgedez, mely hajad növeszti,

S a torkodon leengedett sör a hasadat ereszti,

Puha szalma béleli izmosra hatalmas testedet,

S egy fekete özvegy hálója fojtja meg a lelkedet.

De az évek elszaladnak s magadra maradsz,

A víz elpárolog s utána csak a vízkő marad,

A szalma megkopik, már nem tartja testedet,

Az élet Téged is szépen lassan leselejtezett.