Édesapám nagy ember.
Hatalmas a szíve s a lelke,
csakhogy ezt elrejti a nagy teste.

Néha ideges és komor
főleg ha este sokat dolgozott.

Édesapám édesszájú.
Felfalja  a sok nyalánkságot
s nem zavarja,ha mi ezért kiabálunk.

Hajnalban mikor megjön a munkából,
csámcsogva jön föl a konyhából.
Anyukám kérdőre vonja,
Nem eszem csak paprikát,mondja.
Magába drágám?Az mégis,hogy lehet?
Na jó,ettem hozzá szalonnát
meg egy karély kenyeret.

Egyszer megesett egy olyan eset,
hogy a moziban a horrorfilmen mindenki nevetett.

Még ne engedj el,
még tartozol egy szóval,
még nem búcsúzhatsz el,
még gyönge érzelemmel
szerelmed tépned kell,
meg tartozol.

Álmomban szerettél,
búcsúzni nem mertél,
tépődtél,vajudtál
szüntelen álltattál,
sok mindent ígértél,
még tartozol.

Még fogjál szorosan,
vonjál magadhoz,,
még várom csókodat
nedves ajkamon,
még mond,hogy szeretsz
még tartozol.

Búcsú nélkül hagytál,
én magam sem értem,
utánam nem sírtál,,
meg sem vigasztaltál
kezet sem nyújtottál,
még tartozol.


Még tartozol nekem,
egy mély öleléssel, 
egy simogatással,s
egy mámoros álommal
sok forró csókokkal,
még tartozol .

Egy Ismerős Ismeretlen,

Kit valaha szerettem,

Tűnt fel kedvesen,

Ma mellettem.

Bár tovább állt volna,

Mielőtt szívembe újra,

Bánatot hintett,

De így tett.

Most elmém csak forog,

S ez veszélyes dolog,

Mert dühöt gyújt,

Ennyit nyújt.

Egy Ismerős Ismeretlen,

Kit valaha szerettem,

Ma csak egyszerűen,

Kitépte szívem.

A  szeretet

Kinyújtom hozzád kezemet,

kitárom néked megtépett lelkemet.

Tálcára tevém lüktetö szivemet,

simogasd, .... mert hiányzik neki a szeretet.

Lüktetnek benne még a tövisek szúrása,

bár nem vérzik már, de fáj a sorsnak sok csapása.

Göröngyös utamon gyakran botladozva jártam,

ha el is estem, abból mindég sikerrel fölálltam.

Fittyet hányva a gonosznak és a rossznak,

neked is, .... amikor bántó szavaidat mondtad.

Furcsák vagytok Ti emberek,

Szeretnétek,

de adni már nem mertek.

Íme egy élet.
Egy ráncos,mesés történet.
Bársonyos puhasággal simogat.
Lelked mélyére látogat.

Történet van a tenyerébe.
Eljut a szíved mélyére.
Nem tudni mit élt,mitől félt.
Angyalként halkan mesélt.

Tükörkép lehet bárkinek.
Tanulság legyen mindenkinek.
Egy élet útja látszik e térképen.
Óvjad, hisz ő egy kincs az életben.

A békeszegő

.

Herbert W. Franke nyomán

.

(Akkor is ölünk, ha nem akarunk,
a sorsunk, hogy tudatlanok vagyunk…)

.

Az új bolyón kék ég és friss levegő,
Mindenhol zöld; a mező és az erdő.
Süppedős a talaj a lábam alatt,
S az avar mindent betakar.
.
Egyedül vagyok, kicsit félek,
Tétován, fontolgatva lépek.
A fák között szűk ösvény terel,
Valami mozog, talán a képzelet?
.
 Suttogva jönnek gépemből a hangok,
A tolmácsgép mindent lefordított:,
„Idegen, valamit visz, vigyázz, veszély!

Volt, ki verset irt a

Borról

Így dicsőítve Dionüszoszt

Egykor,

S e költő igazát követve

Költöttem,

S e versbe hasonló rímeket

Szőttem,

S igazát ekép dicsérem

Verselve,

S lényegét forrón iszom,

Átélve,

Minden bús-bánatos hangú

Bornótát,

Melyre szívem sokat keresve

Rátalált.

S ahogy emelem poharam

Ajkamra,

Ezredévek nótáját töltöm

Magamba,

Sírva-vigadó, szálló évek

Sorát,

Sorsok és életek jó s rossz

Oldalát,

Mindent kiiszok, mit e nedű

Adhat,

A boldogság húsát, s a keserű

Magvat,

Magamba töltöm, hogy betöltse

Elmém,

A sok év kín-keserve egy húzásra

Enyém.

    Angyalok zenéje!

Halk zene szól a csendes éjszakába,

Angyalok zenélnek a menyek országába.

Lantot pengetnek,mely csodásan szól,olyan a

Hangja,mint mikor a téli szél duruzsol.

Messzire hallatszik a zene varázsa,

Közben elkezdődött az Angyalok tánca.

Mint mikor a száraz levelet a szél kavarja,

Úgy pörögnek, forognak, fehér ruhában zeneszóra.

Szárnyukkal repdesnek felhőről- felhőre,

De a földre szálnak Karácsony estére.

Az emberek boldogok,mert érzik jelenlétük,

Ilyenkor gondoljunk azokra,kiket igazán szerettünk.

Van talán egy pont,

Mit átlépve, észrevétlen

Egy új világban bont

Szárnyakat létezésem.

Nem láttam e vonalat,

De hibáztatsz talán?

Semmit nem ér az akarat

Ha ott vagy túl oldalán!

Társam volt Magány

Most mégis megsebez,

Arcán egy halovány

Mosoly, s nevemen nevez.

Borzongva fordulok felé

Arcomon halálfélelem,

Hittem, nincsen többé,

De újra itt van velem!

Talán volt egy pont...

Aztán én lettem Magány,

Létezésem szárnyat bont,

Rémisztő, égi útján...

A tojás

Herbert W Franke nyomán

(Ami az ember számára halálos,
az más létformáknak az élet)

Csak a Cél lebegett a szemem előtt,
S nem emlékeztem ki voltam azelőtt.
Rohantam kezemben a szürke táska,
S nem érdekelt ki az, aki mindezt látja.

.

A ’sugár- labor’ hatalmas épület
Katonák és magas kerítés védi meg.
A kapust félrelöktem, szaladtam tovább,
Valaki rám lőtt, s a golyó vállon talált.

.

Nincs idő, már itt a vastag-ajtó
Pár lépés csak, ezt ki kell bírnom.