Igaz barátod az, ki a bajban is melletted marad,

Meghallgat ezerszer, ha kell, s rábízhatod titkaidat,

Ha szólni kell, szól, vagy csak csendben melléd ül,

Érintéséből is tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.

Ő az, ki az apró rezdüléseidből is mindent észrevesz,

Ha rossz felé indulsz kezed megfogva a jó felé vezet,

Nyitott könyv vagy Neki, úgy ismer, mint senki más,

Elég csak egy pillantása ahhoz, hogy lássa, hol jársz.

Néha nem is tudjuk, mily kincset is őrzünk mi ketten,

Hisz a barátság egy apró kőből lett gyémánt a szívedben,

De csak addig marad, míg bizalommal ápoljuk s védjük,

Ha nem vigyázunk rá eléggé, nagyon gyorsan elveszítjük.

Egy költőnő keserve

.

Miért lettem költő elmondom a sorát,
Egy élmény tett azzá figyeld a csodát!
Sétálgattam nyár este a Duna parton,
Leszólított; csak annyit mondott: pardon!

.

Mire feleszméltem megtörtént dolog,
Rám se nézett aztán, csak otthagyott.
Azóta mindenkiben őt keresem,
És volt azóta számolatlan kedvesem.

.

Versem tán visszahozza egyszer,
Akkor majd újból velem kekszel.
Tudd meg kekszben kedvencem
Az Albert. Sajnálom, hogy elment.

A dombtetőn csendes magányban egy öreg fenyő álldogál,

Ma már csak emlékeiben él, hogy egykor szép volt és sudár,

Teste már erőtlen s csontos, megvénült ágai a földre hajlanak,

S az éj lassan átöleli, s felette utoljára gyújtja meg a csillagokat.

A hideg téli szél álmot suttog Neki, hogy érezze nincs egyedül,

S az öreg fenyő szemét lehunyva lassan örök békére szenderül,

Az éj sötét leplébe burkolja s egy felhő hófehér takarót terít Fölé,

A hajnal már nem találja itt, lelke örökre elhagyta földi börtönét.

Egy elsuhanó árnyalak a falak mentén

saját multját kergeti,

de megroppan a súlya alatt

s arcát két kezébe temeti.

A boldogság különleges adomány a földön,

Néha sokáig elkerül, hogy újra beköszönjön,

Van, hogy csak perceket időzik és továbbáll,

S van, hogy életedben Rád egyszer sem talál.

Erővel Őt magad mellett tartani nem lehet,

Ha így próbálsz rátalálni, csak elkerülheted,

Ne Te keresd, enged, hogy Ő találjon Terád,

Hidd el, ha nem sürgeted, biztosan melléd áll.

A boldogság néha csak egy perc, egy pillanat,

S amilyen hirtelen jött oly gyorsan tovahalad,

S ha már nem akar Téged, el kell Őt engedni,

Ha magadhoz láncolod soha nem fog szeretni.

Késem fenem

Késem fenem,

Vérre vágyom,

Halál lesz holnap e tájon.

Nincs menekvés,

Nincs bocsánat,

Tervemet garantáltan beváltom.

Ha majd öltem,

S kezem véres

Boldog leszek, és nem éhes.

Ma házad előtt jártam,
az ajtód nyitva volt,
Te nem voltál bent,
senki sem fogadott.
Szép nyári napokon,
beléptem hozzád,
szemeid ragyogtak,
karjaid kitártad,
s csókokkal halmoztad,
szemem,arcom,szám,
Tudtam nagyon kívánsz,
hogy nagyon vártál rám,
tudtam, csak mámoros
percek ,szeretője voltál.
Ma kietlen házad,s
bent senki sincs,
a mámor az elszállt,
de maradt egy kincs,
szívem rejtekén,
megbújva ott hever
szerelmünk emléke,
a bársonyos kezed,
gyöngéd ölelése,s
szemed kékségének,
csodálatos fénye.

Markó Béla verse:

.

"tetőtől talpig                                               
hófehér hab a meggyfán                 
fürdik egy angyal"

Kedves Margaréta!

Válaszolva kérdésedre: Amikor (fehér) virágba öltözik tavasszal a meggyfa, olyan, mintha egy nő (= angyal) fürdene a kádban habok közt.

-Szerintem meg nagyon is kifejező és lényegretörő, és érthető egyértelműen, nem úgy, mint sok vers melyeknek se eleje, se vége, csak ömlengés.

Lábam nyomán, a Földön új élet születik,

Köntösömben langyos meleg rejtőzködik,

Érintésem zöldellő mezőt s rügyet fakaszt,

Szerelmesen suttogok, én vagyok a Tavasz.

Rövid éjszakát s hosszú nappalokat hozok,

Zápor után napfényt és szivárványt hagyok,

Csillagokat gyújtok az éj végtelen tengerében,

Az örök nyár vagyok az évszakok közepében.

Hűs szellővel érkezem s fázósan reszketek,

Hajnalra ködöt szitálok, s deres párát lehelek,

Suttogó álmot kergetek a kopár kertek alatt,

Az ősz vagyok, s mögöttem élet nem marad.

Kisugárzás

.

Herbert W. Franke nyomán

.

( Közvetlen megértés, telepátia, agyhullámok,
tán egy központi adó, s odalesznek az álmok.)

.

Akaratod, ha van, attól vagy ember,
Ha gondolkodsz, s van önálló terved.
Te dönts, ne más szavára hallgass,
Cselekedj szabadon és sose nyughass!
.
A Hold mennyi titkot rejt ősidők óta,
Holdkultuszok, és babonák hosszú sora
Hegyekbe indultam a rejtély nyomába,
Egy titkos barlang bejáratot találva.

.

Egy folyosó, tán ember hozta létre?