A hideg téli szél meg-megrázza a csupasz fa ágakat,

Az égből hulló hópehely,beborítja a didergő fákat.

Csillog a fehér hó,szikrát szór rajta a bágyadt napsugár,

Olyan a határ,hogy az ember meggyötört lelke a látványtól

Megnyugvást talál.

 Ünnepeljük most Karácsony napját,

a szeretet és Jézus születése napját.

Csillog a szép fenyő a sok dísztől, és gyíertyától,

Melegség önti el szívünket a boldogságtól.

Gondoljunk most szeretteinkre is kik már az

Égi hazában ünnepelnek,mert-e csodás napon velünk

Együtt már nem lehetnek!

Amatőr szinten hobbiból szeretnék verseket írni. Még sehol nem volt lehetőségem őket megmutatni, és ezáltal visszajelzéseket kapni róluk. Kérlek fogadjátok az első próbálkozásomat.

Görbe tükör

Emberek: nagy barmok, kis egerek!
Ti, kik nem mertek lenni semmi egyebek,
Csak mit magatok előtt láttok,
A vágyott celebek,

Vagy épp ellenkezőleg,
De mindig csak szerepet
Vesztek fel, s játszotok.
De az igazat nem láthatod,

Hisz a szereped mögé bújtál,
S ráfogod, hogy a sors diktál,
Vagy épp azt hiszed, te vagy a rendező.

Karácsony

Egy fényes csillag ragyogja be a sötét eget,

Hideg az éjszaka, mindenki fázik és beteg.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Vezess csillag, vezess!

Vezess, hozzá vezess!

Szomorú, sötét barlangba vezet a fény,

Juhok bégetnek az alom rejtekén.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Vezess csillag, vezess!

Vezess, hozzá vezess!

Vándorok pihennek a bárányok között,

Egy férfi és egy nő a menedékbe költözött…

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Fűzfaág

.

Tavasszal rügyet bont a fűzfa,
Ágain a rendet rak a barka.
Késem egy ágat nyes róla,
Faricsgál, ütögeti óvva.

.

Máris zsebemben a bicsak,
Lapul így szólna: ni'csak!
Számhoz emelem az ágat,
De van rajta egy vájat.

.

Mit tegyek vajon most vele,
Érzem, hogyan folyik a leve.
Furcsa lett az ág és formás,
Csak ne legyen rajta rontás!

.

Tán jobb lesz, ha megfújom,
Tán ő sem veszi zokon.
Hisz mindenki ’megfúj, ha teheti,
És lazán a zsebébe elteszi.

Emberként ugyan még igencsak kicsi voltam, 
De már,tudatlanul is a Sátán szekerét toltam.
Gondja volt rá! - Épphogy, csak megszülettem.
Máris tőrbe csalt, mint Évát - A rabja lettem.

Csillogó apró játékokat adott a kezembe,
Hogy sohase az jusson az eszembe, 
Amiért e földre leszülettem, s dolgom lett volna
Hagyjam a Sátán szekerét! - Lesz, aki nélkülem is tolja!

Neked más a dolgod Ember ezen a földön!
Te Szabadító vagy! - Szeres, hogy kinyíljon minden börtön.
Minden testbe zárt lélek tudja meg.

Isten! - Aki megnyitotta Lelki szemeimet, hogy lásssak, 
Hogy aztán egy Könyvben - Egyre mélyebre ássak!
Megnyitotta Lelki füleimet, hogy tisztán haljak,
Hirdessem az Evangéliumot! - Az örömhírt! - Róla valljak!

Olyan mélyre ameddig csak tudok és lehet,
Mert benne rejette el, a nekem szánt üzeneteket,
Mert az üzenet mindig annak szól - Aki olvassa!
Annak, aki a Szentirást - Hittel forgassa!

Ennek a hítnek olyan nagynak kell lennie,
Hogy a láthatatlanba sem lehet kételkednie!
A láthatatlanba, ami csak ígéret!

Advent ünnepén,
Jézus visszatér,
halottak közt jár,
mint egy Napsugár,
simogat szemfedőt,
szentel sírokat,
Advent ünnepén ,
Jézus visszatér.
emberek közt jár,
bocsájt bűnöket,,
táplál szíveket,
szeretetet ad,s
reményt osztogat,
s könnyeket fakaszt..
Halált ,s Életet,
egymással kibékít,
sok kis gyertya mi ég,
jelzi Jézus jöttet,
Advent ünnepén,
Jézus visszatér.

Kedves László!

Tanulunk egymástól, de ahhoz értelem, s szeretet kell, ami belső alázat , s valódi tudás nélkül nem működik, ez viszont sok emberből hiányzik. Az erőlködés, az egymás legyőzése, a félelem, a meg nem értettség, mind - mind könnyen át is billenti az embereket a negatív oldalra.
Így van, teljesen mindegy, hol vagyunk, netezünk - e, vagy az életben az emberek között, nem jobb a helyzet.
A vallásban, a politikában, az erkölcsben hazudtak,s az értékek lassan áthelyeződtek, mert mára nincs más érték, mint a hírnév, az egzisztencia, ami a hatalom valamilyen formájának gyakorlása.

Kedves László!

Köszönöm a gyönyörű verset, üzenete mélyen megérintett. Meglepett, s örültem neki. Ezért már érdemes volt belépnem, .... Nem tanultam senkitől, s míg verseidet olvastam lapodon is - a Ritácskákat is - éreztem, te sem. Gratulálni is szeretnék könyveidhez.
Igen, az az egyetlen valódi és igaz, ami szívből jön, s nem másolt, utánzott, erőlködés.
Mindenben egyetértek veled.
Kevés értékes lélekkel találkozni, jó, hogy picit , rövidke időre ,,megismertelek"

Üdvözlettel: Rebeka