Ki vagyok eme sok állarc közül?
Mindeggyik vagy eggyik sem?
Zsarnok,álnok,kétszínű?
Boldog,ártatlan,jószívű?

Miért is a sok állarc?
Talán félek?Talán fáj?
Magamért,esetleg másokért?
Jótett vagy csak álnokság?

Mikor vettem fel az elsőt?
Régen volt már,
öt éves lehettem,
gyerekként.Azt hiszem gyerek vagyok még.

A fenomenális sikert arató első négy versen felbuzdulva itt van a téma 5. verse. (HeHeHe) Aki nem szereti ezt a "témát", azt kérem most kapcsolja ki a készüléket! :)

Vampyre (Titkok II.)

Az orosz katona

Hatvan éve, vagy több is annál?

Hogy egy „tavaris” erre kószált.

A vodkásüveg kong a zsebében,

Kis ital kéne! – ez jár a fejében.

Az ajtók, a kapuk mindenütt csukva,

Nehogy bejöjjön ez a muszka.

Egy öreg néne, aztán végre,

Szóba áll vele, de felnéz az égre.

Drasztutyi – köszönt a ruszki szépen, 

Amint átlépett a kiskerti vetésen.

Öreganyó meg szégyenkezve dugja,

Rossz tutyiját, megette a munka.

Előkerül a kisüsti, megért már egy telet,

Ráhúz a katona, neki csak egy nyelet.

Kigyúlnak az emlékek fényei,
világítva,szépen mesélnek
Rajzolnak a beton szegélyen,
Itt voltunk gyerekek mesélem

Valamikor régen elkezdtem, és mostanában folytattam ezt a történetet. Az álnév miatt elnézéseteket kérem, de úgy döntöttem, hogy e mögé fogok bújni. :)

Az első 4 verset szeretném most itt megosztani, aztán másik bejegyzésben majd idővel a többit is, míg ki merül a történet.

Vampyre (Titkok I.)

Levegőben kén, a földön sírok,

Szemeimben vér, leborulva sírok.

Kezeimben tőr, Lábamon saru,

Agyamban tompaság, lelkemben ború.

Bőröm alatt fekély, afelett sebek,

Izmaim vonaglása, betegségek ezek.

Társkeresés a netten.

Keresem a társam! Csodálkozom hogy nem találtam!

Kínálat van itt bőven, társam még is messze tőlem.

Mi is lehet ennek oka? Sok csalások sorozata?

Itt lehetsz bármi  ,szép nő, vagy egy csoda, kin nem fogott az élet ostora.

Újra formálhatod magad

becsapva mást és önmagad.

Szeretni is csak virtuálisan vagy képes. mert a valóság már rég

Elszaladt véled

Ne tud meg soha!!!!!

Ne tud meg soha mi is az a bánat

Mikor nem láthatlak még is visszavárlak

Ne tud meg soha hogy én mit is érzek

Szivemen a bánata elemésztett érted

Ne tud meg azt se még, hogy könnyeim is hullnak

Csendesen arcomon le a földre hullnak

Ne tudd meg azt sem még hogy csókjaidat várom 

Habár ölelésed most már nem találom

Döntened kell tudom ilyen már az élet

Boldogságod felé terelgessen téged

Boldog legyél mindig  ez a fontos nékem

Hogy én mit érzek!

Ki  is vagyok én?

Az univerzum egy kis darabja, ki a tér és az időt el nem szalasztja.

Becseppentem e világban, oly sok mindennel fel ruházva

Kaptam szívet érzelmeket néha oly sok félelmeket,

Kaptam álmokat is véle hogy szárnyaljak a messzeségbe.

Álmokból nőttek a  vágyak, csalogattak s messze szálltak

Kaptam hitet  , büszkeséget így ruházott fel az élet.

Becsaptak és bántotak  néha el is kárhoztak

De bármit tehetek is vélem, megmaradt az emberségem.

Tükröm !

Tükröm – Tükröm mond meg nékem mivel fűtök majd a télen!

Lesz e ruhám lesz e kosztom! Miniszterrel meg nem osztom.

Tűkröm –tűkröm mond meg nékem! Szegényen kel már élnem?

Munkában már nem is járok,  mostanában nem találok.

Tűkröm- tűkröm  Szótlan lettél  ,kérdésemre nem jeleztél

Merre menjek mit csinálja ? Talán miniszternek áljak?

Beszélek majd eleget tömködöm a zsebemet .

Nem lesz nekem semmi bajom szegény embert ki oktatom

P.I

Sors

Az íj feszül,

A nyíl repül,

És vajon merre száll?

Az égen sólyomszárny feszül,

Alatta elterül

A zöldellő táj.

Ha a két szív egyesül,

Akkor álom teljesül,

S boldogság vár.

Ha az éjben dallam csendül,

Az szívet lobbantva zendül,

Boldog a pár.

Az ég derül,

A lég hevül,

Lassanként itt a nyár.

Az íj feszül,

A nyíl repül,

De vajon meddig száll?

Ha az ellenség csepül,

És te állod emberül,

Győzelem vár.