Ha Isten lennék,

vizet fakasztanék 

a szeretet kiapadt 

forrásából.

Megbánnám, hogy

embert teremtettem

a föld  sarából.

Újra alkotnám

kemény márványból,

csak szívét gyúrnám,

lágy puha bársonyból.

Megváltanám a világot 

igéretem nem késne.

Legyen már végre

az emberek közt béke.

Hallottam egy dalt.

Meghatott, ha hallom elérzékenyülők.

Most Rád gondolok, nem csak a szám

erejéig, hanem életem végéig.

Rád, gondolok, mert Te vagy nekem.

Életem, és az egyetlenem.

Kellemes lenni melletted,

nem kell, ezt hangsúlyoznom Neked.

Sok mindent alkottunk ez idő alatt.

Elszálltak felettünk a fiatal madarak.

Mire visszatértek Hozzánk, ’biz már

Lassabban landoltak.

Ők, is megöregedtek.

Felettük, is elmentek az évek.

Választanom kell a szerelem
és a forradalom között.
Hát választom a szerelem forradalmát
mindenek fölött.
Hisz ő is csak egy ember,
Egy lány,ki gyönyörűbb,mint a tenger,
Ki várja szép lovagját,hogy eljön érte egyszer.

De ha nem engem vár a lány.

Majd száraz csókkal temet be a magány.
És majd eljön az a nap,
Mikor rám borul a holnap,
És öreg,de bölcs fejjel nem jön fel új lap.

A játszmát elvesztve bedobom lapjaimat.

Egyedül töltöm el magányos napjaimat.

S majd ha a kegyelem is rám talál.

Nyikorgó hinta, nagymasnis kislány,

ölében baba - kacag a hintán.

Szép, barna asszony, ruhája karton,

röpteti lengén - mosoly az arcon.

Ülök a fűben, nézem a házat,

otthonom volt ott, ott hazavártak.

Boldogságpercek - itt hagytad nekem,

emlékbe szedve sodródnak velem.

Orgonabokor, lila és fehér,

lopnom kell róla, már nem az enyém.

Viszem a csokrot oda, hol vársz rám. 

Egyszerű sírnál érezlek, anyám.

Őszhajad ezüst, mélykék a szemed,

látom az arcod, megfáradt kezed,

édeskés illat: púder és szappan,

suttog a fenyő - köszöntlek halkan.

                 Locsolás

Mély kútból húzzák a legények a vizet,

Seregnek- forognak, lányt öntenek tízet.

Tele vödörből loccsan a víz, haj, haj, haj!

Pisze Marcsi, szőke Panni sivít: jaj, jaj!

Locsolástól lesztek szépek, üdék, frissek

Ihol szalad Piroska, ő a legkisebb!
Kap a vízből a picike nyakába, á!

És elsírja magát oá! oá! oá!

Ne ríj lányom, vigasztalja a mamája,

A locsolástól szebb lesz minden leányka.

Te leszel a leggyönyörűbb hét határon,

Lesz is kérőd legalább úgy tizenhárom…

Egy virágot jöttem locsolni
Nehogy elhervadjon nékem
S bátran merjen szólni
Ha túlöntözni vélem.

           Hímes tojás

Tojás akad ici-picuri és nagy is,

Kis Lili szívet mázol rá, a kis hamis.

Szerelembe akar ejteni egy fiút,

Azt gondolja erre ez a legjobb kiút!

Ha lovagja Húsvétkor majd meglocsolja,

Szíves tikmonyt kap tőle ám jutalomba.

Színes héjra piros szív lesz od’ pingálva,

Ha elfogadja, máris ő a babája. 

Hölgyeim

Eljött a nagy nap.

Eljött, hogy Ti üdék, és szépek

legyetek.

Mi, férfiak.

Készen vagyunk, hogy  el ne

virágozzatok, ezért

Titeket, hol kellemes illatú kölnivel,

hol vízzel, vagy szódavízzel

megöntözünk.

Húsvét alkalmából, szeretettel.

Czibere Tünde: 

Húsvét előtt 

Tavasz eljöttével közeleg 
Egy szép ünnep a Húsvét 
Addig még sok a tennivaló 
Sok minden kell még. 

Sonka, kolbász és különböző 
Finomságok az asztalon 
Mivel várják a locsolókat 
Ez fontos nagyon… 

Az ünnepi asztalnál bizony 
Sok mindenről esik szó 
Ami igazán lényeg, az nem 
Fontos, hogy meghalt a megváltó. 

Pedig ez a legfontosabb a 
Szívből jövő igazi… 
De mi csak a füvet nézzük 
Mit hozott a húsvéti nyuszi 

Majd az ünnep reggelén 
Tekints fel a gyönyörű égre, 
Megérted Jézus feléd 
Áradó szeretetét végre. 

Hogy érted is meghalt 
Vérzett, tűrt és szenvedett. 
Csak ekkor lehet igazán 
Boldog, Húsvéti Ünneped.