Kicsi szívem megdobban,

szám tátva marad.

Megláttalak.

Gyönyörű vagy.

Szinte vonzol.

Közelebb lépek, hogy érezzem szépséges tested.

Szívünk együtt dobog,

boldogságtól lobog,

Itt vagy mellettem,

s újra érzem, testem.

Megláttalak.

Vágy fokozódik,

Testem jobban forrósodik.

Kívánom a tested, és az együtt léted

Veled.

Jézus kiállt a kereszten:

"Éli, Éli lamma szabaktani!"

Istenem, Istenem,

miért hagytál el engem?

Kioldanám tenyerem,

de nem tehetem.

Vegyétek vérem!

Emberek!

Értetek van áldozatom.

Örömhírt kiálltok.

Nincs többé lélek-halál,

a Kapu nyitva áll.

Örvendjetek!

A tenger

Sós pára szállt fel keletről,

Révedő szemembe sodródó szelektől,

Hűsítő vihart hoz a messzeség,

Nem tudni, napfény lesz-e még?

Ijeszt a csend, a szél suttogása borzongat,

A levegő hideg nyirkossága dermesztően simogat,

Hiszen én vagyok itt, és csak a csend,

Kiáltásomra Önmagam felelt.

Hirtelen a nap fénye átszúrta a sötétség fátylát,

Tán örömet hoz, homályban pislákoló királyi fáklyát,

Ragyogása hozza meg a tündöklő reményt.

Nyuszi és az ecset

Nyuszi Koma szalad, rohan,

Ecset kéne mihamarabb.

Itt van az festés szezonja,

De nincs egy ecset sem a boltban.

Hova menjen, kitől kérjen?

Már ott látom a faluvégen.

Ott legel a Ráró Paci,

A farkadból adsz egy picit?

Persze vigyed Nyuszi Koma,

Legyen ebből ecset még ma!

Lófarokból, mire est lett,

El is készült az ’ecset szett’.

Piros festék, zöld és sárga,

Került fel a sok tojásra.

Szorgos nyusz-musz egész éjjel

Pingált, festett szinte kéjjel!

2014. április 30. szerda 18. órától

Táj és kozmosz. Amit a magyar teremtéstörténet mond a Világról, Földről, Tájról és a benne élő Emberről. A világ világossága! A népmese a nap mása! A Szent Korona Tan szerződés Isten és az ember között!!! A tükör takar, szétválasztja a valóságot s egy világot eltakar előlünk, nem más mint a halál kapuja.

Kortalan világítottok,

fénynél fényesebben,

Előttetek fejet hajtok,

letérdepel a tisztelet bennem.

Selymesen szőtt versben

nekem daloltok,

kibontják a lelkem,

csoda-rímes szavaitok.

Torkomat szorítja a fájdalom,

veled sír a jajjgatás,

ha írásodat olvasom,

kitárul , megszépül a világ.

Szétterül szívemben az öröm,

Óriás József Attilák,

Köszönöm!

Már fújnak a bőjti szelek,

viharosak, nem csendesek.

Bennem gondolatok kavarognak,

fogyó hitemből kétségek fakadnak.

- . -

Ha sorsod jó, áldod a Feszítettet,

átkozod, ha keserű az életed.

Kívánságokat dobsz perselyébe,

de nem adsz soha semmit cserébe.

Jöhetne a megváltás már végre,

az ígéret  késik már kétezer éve.

Naponta szögeket verhetsz lábába,

ha nem jelent semmit Jézus halála.

- . -

Jézus nem hozott békét a világnak,

a Föld négy sarkán más Istent imádnak.

Mi van velem kérdezed,

milyen az életem nélküled.

Megmutatom, gyere be

meztelen fáradt testembe.

Kedvedért levetem kabátom,

sőt bőrömet is lehántom.

Lásd szívemet hogy dobog,

nézd ez  még én vagyok.

Láss bele gyötrő álmaimba

éjem kínzó magányába.

Tekints be mélyen fejembe,

gondolataim fészkébe.

láthatod hogyan tekereg

még minden körülötted.

Nézz szemem tükrébe

eltünt a ragyogás fénye.

Ott nem látsz csak könnyeket

Bánatot, rettegő-félelmet.

Ezen a napon vidáman ébredtem, mert

Szeretett Evelin unokám köszönthetem.

A mai nappal gyermekkorod véget ért,

Felnőtt vagy mert " 20 " éves lettél.

Sose feledd a régi szép időket, hogy

Szüleid szeretettel, ápoltak neveltek Téged.

Az első szót ,mikor kimondtad,Apa, Anya,

Szívükben megjelent a melegség sugara.

Megtanítottak járni, és beszélni, az

Örömmel és bánattal együtt élni.

Boldogok voltak minden sikerednek,

Mert nagyon örülnek,ha jó történik veled.