Arcod szívembe vésett nyoma,

belém égett, nem törlöm soha.

Szerelmed velem marad,

lelkembe fontad magad.

- holtodiglan, holtomiglan -

 Bukics Albertné:

         Csak álom volt ..

 Fáradtan, összetörve ébredtem,

 Félelmetes  álmom volt az éjjel.

 Felhők között koboroltam

 Bárány felhőn lovagoltam,

 Széllel szemben száguldoztam.

 Felettem az égbolt

 Alattam a mélység vonzott.

 Amikor már elfáradtam

 Elkaptam egy Nap  sugarat

 Azon én a földre csusztam.

 Amikor már a földön  álltam,

 Egyre  azon gondolkodtam,

 Bárcsak fenn maradtam volna.

 Mert már csak az égbolt vonzott.

Néha tele a puttonyom, de nem minden jóval,
mint a Télapó küszködöm jéggel, hóval.
De hisz fagy sincs, akkor meg mi tombol?
Jégbordák zöreje hallatszik közelben távolról.


Ledermed lassan mindenem, alig vonaglok,
ne aludjon már ki a tűz, még megfagyok!
A tűzhely -mi lészen messze- meginog,
fogyóban a tüzelő, hűséges lakója morog.


Magány sír, gúny kacag, a szívből lefarag,
úgyis kicsi a gépezet s gyenge, nem kell harag!
Ebül szánt szó ebül is szól, holdra hangzik,
nem nyeli távolság, olyan, ahogy szájból hullik.

                                                  Álom               

Álom, édes álom ne kerüld az ágyamat

Lebegj felettem, míg pihen a testem

Mutasd jókedvvel a z állom világomat

Hol kedvem szerint élhetem életem

Szárnyad alatt találok megbúvót

Csak repíts,oda, hol a vágyam teljesülhet

Harmatos réten kergessek pillangót,

Tarkaporát őrizze ujjaim hegye

Szedhessek virágot, margarétát

Egy egész ölre valót annak kit szeretek

Vezess ablakai alá, hogy lássam a szobát

Hol a Virágot a lába elé teszem

Foghassam kezét anyámnak, ha, iskolába vezet

Lássam lányaim szőkeségét a lengő hintán

Amint hajuk a szélben, mint zászló lebeg

És anyjukat, ahogy a hinta mellett aggódva áll

Álmodjak párom oldalán békés öregséget

Harcot, melyben megvédem őt, ha vesztésre áll

Álmodjak nyugodt véget földi életemnek

És azt hogy Utamat a végtelenbe ne kövesse gyász.

   BUKICS ALBERTNÉ:

         EGYSZER....

  EGYSZER  MINDEN VÉGET ÉR!

  EGYSZER  MINDEN SÖTÉTSÉGBE ÉR!

  EGYSZER  HA A SZEM BEZÁRUL!

  EGYSZER  HA  A SZÍV MEGÁLL

  HÁT AZ LESZ  A VÉG!

  EZZEL  MINDENNEK VÉGE!

  HA EGY  ÉLET VÉGET ÉR,

  ELLENE TENNI MIT SEM ÉR!

  HISZEN MINDEN EMBER  

  EGYSZER ÉL!

  DE, NEM MINDEGY

  EZT, HIGYAN ÉLJÜK MEG.

  SZENVEDÜNK, VAGY

  KÖNNYEN ELMEGYÜNK!

  MÉLTOSÁGGAL VAGY ANÉLKÜL,

  EZT AZ UTOLSÓ SÓHAJ DÖNTI EL.

Hegyre felfutva,

völgybe le újra

mindennepi úton

gyengül a láb.

Otthonod fogad,

üdít a táj.

Elfáradsz végül,

tested kimerül,

pihenni vágynál.

A távolság nyúlik,

az időd bezárul,

már nem jönnek

új arcok feléd.

Sorsodat érted,

naponta kérded,

mi jöhet még.

Nagy utat bejártál

Árkot már nem ugrasz

már mindent láttál

Csak lassan jársz,

a múltat  hátrahagyod,

nem tervezed a holnapot.

Köves utad végére értél,

indulnál már hazafelé.

Ó HA LEHETNE

Egy nagy fürdőszobát építenék
a Parlamentbe!
Minden honatya
csak azon keresztül juthatna a
tanácsterembe.

De nem ám kád,
vagy zuhanyzó
lenne benne!
Bűvös szerkezet,
ami a lelkeket, és szíveket
tenné rendbe.

Nem juthatna be olyan,
aki magának harácsol,
vagy barátjának
szerencsét kovácsol!

Csak az dönthetne
az ország sorsáról
aki, önzetlenül
népe boldogulásáért harcol.

Szent Isten,
de jó is lenne!
Ha, az ország népe
az elitről példát vehetne,
s egymást segítve
boldogan békében élne.

Törölve

Törölni! Azt könnyen lehet,

A világ mégis rajtad nevet!!!

Nem csak nevet, hahotázik!

Lila-szőke, ami látszik.

A csuklódon is van perec,

Bezzed rád csorog az eresz!

Elázol majd, mint egy ürge,

És nem leszel soha fürge,

Színep pedig lesz a szürke.

Bedőlni látszott a holnapod

a múltat hátad mögé dobod

Színes álmod kivirágzott

mennél hódítani a világot.

Ha elmégy belehal a lelkem

könnyek marnak szememben

Ajkad nem szól, de szívedben látom

nem tarthatlak, nagyon sajnálom.

Madárként szállsz tengerek felett

Felhők nélkül álmodod jövődet.

Lehet fény, árnyék vagy homály,

A szeretetnek nincsen akadály.

Az én egyik nagy kedvencem a haiku. :-). Fogadjátok szeretettel.

 Holdsajka lágyan

Ring éjkék égi tavon

A végtelenbe.

*

Hold, ezüst-tányér.

Belőle kiváltságos

Angyalok esznek