EZÚRIA ÉS ALEXANDROSZ
A lelkem olykor az érzelemmel szövetkezik,
most Norberto agyából szerelmi történet következik:
Elképzelt város melynek közepén egy régi tó,
kedves olvasom érzed a szerelemről lesz szó:
Egy zöld színű padon a vár előtt üldögél egy fiú,
ki nem volt szerelemes de a lelke még hiú.
Fiatal srác kinek egy füzet van kezében,
alkot mert rímek százai járnak a fejében.
Egy új alkotást szeretne kipréselni magából,
egy darabot adni e világnak értékes agyából.
Miközben fejében gondolatainak hada kavarog,
egy lány leül mellé s kérdi félőn: nem zavarok?
A fiú ránéz egy angyal áll mellette ,
annyira szép egy glória lebeg felette.
Szemében a napfénye édesen csillan,
a fiú meglepődik ,nem válaszol neki vígan.
Ahogy a fiú ránéz félőn a lányra ,
gondolatok kapnak fejében szárnyra.
A két fiatal egymásra néz ,ez vonzalom jele.
E a pillanatban még segít a sors keze.
Mi a neved kérdi a fiú félőn a lánytól,
aki szinte fel van tüzelve az érzelmi vágytól.
A lány fülébe súgja nem mondhatom el ,
fiúra nézve érzései elől ő sem bújhat el.
A nevemet az égiektől kaptam,
mert én sok mindent adtam.
Szerelemből alkotott mint RÓMEÓ S JÚLIA ,
de az én nevem nem más mint :EZÚRIA
Ezúria egy név melyet a fiú még sohasem hallott,
de ő szép lány s a fiú lelkében szerelmet vallott.
A fiú a lány kezét lassan megfogja aztán átöleli,
az érintés most ezeket a szavakat követi :
Tudod lázadó vagyok kinek életében
nem volt még szerelem ,
mint minden ember folyton
csak önmagam keresem .
A lány elcsukó hangon kérdezi a fiú nevét,
akinek már a versek s a lány elvette eszét.
Az én nevem kérlek e délután ne legyen fontos,
A fiú:kérlek tégy meg nekem valamit pont most.
Érintsd meg szívem most ,füledbe súgom nevemet.
Alexandrosznak hívnak,jelentése lelket védő.
Amióta verseket írok azóta lettem isten félő.
Mert a sors akarta találkozzunk,s egymást lássuk.
Alexandrosz karjába zárja a törékeny lányt,
kit az élet és a sors egyaránt neki szánt.
Agyam hozta létre vagy igaz volt e ki történet ,
higgy a szerelem erejében s veled is megtörténhet.
Ezúriának szőke fürtökben hullámzott a haja,
amikor a fú ránézett szinte elállt lélegzet s szava.
Csodálta milyen szép a törékeny szépség ,
valami földi csoda nem is lehet kétség.
Alexandrosz lágyan érinti szép Ezúria arcát,
közben végig simítja a lány libabőrős karját.
Mind tudjuk ez a szerelem egyetlen jele,
egyben a sors elérhető kinyújtott keze.
Egymás szemébe néznek s az első csók csattan,
a fiú szerelmes szót súg a lány fülébe halkan.
Ezúria szép neved van nagyon s tetszel,
tán egy másik világban találkoztunk egyszer.
Most megáll az idő s egyre csak kacagnak ,
a padon ülve egy helyben maradnak.
Alexandrosz nem mond azt szeretsz,
mert nemsokára úgyis elfeledsz.
Ezúria ne mond ezt nagyon kérlek,
felkiáltom neved ha kell az égnek.
Hallják a felhők felett élő túlvilági lények,
a te szerelmed nélkül én mit sem érek.
Csókod akár levegő a testemnek,
érintésed éltető emberi lelkemnek.
Illatod akár vörös rózsa a kertben,
tudod "Szeretlek" biztos vagyok ebben
az egyetlen egyben.
Mikor kettesben sétáltak így szólt a fiú a lányhoz,
Szeretnélek téged elvinni egy őreg fához.
Alexandrosz , ez a fa nagyon fontos neked ?
Igen.
Utolsó hozzászólás