Mikor az élet agyon gyötör

A megfáradt test lábadról ledönt

S ha a bánat rádhajol

Majd valaki beléd karol

S ezüstös ködfelhőn át haza vezet

A szót mit elmondanánk itt van legbelül

Isteni segítség, türelem

S egy más- szebb világért folytatott küzdelem.

„Nem fáj”

„Nem fáj semmim,

csak már nem tudok dolgozni.”

„Nem fáj semmim,

csak a lábam: – az akar botladozni.”

„Nem fáj semmim,

csak a kezem, alig bírom felemelni.”

„Nem fáj semmim,

csak az életet kell elviselni.”

„Örülök, hogy látlak,

és, de jó hogy itt vagytok!”

Örülök, hogy látlak,

(s fáj, hogy megint itt hagytok.)

Egy kis mosoly, egy kis integetés…

Vajon holnap,…vagy ma?

Egy kis mosoly, egy kis integetés…

Vajon mennyi van vissza még?

Ma négy éve, hogy örök  álomba szenderültél

S égi angyalokhoz kerültél

Fájdalmak fájdalmát  most sem felejtem

Felhők között megbújva keresem szerelemes tekinteted

Lelkem meg-megérintve, érzem jelenlétedet

A gyászt szívembe zártam, ne feledd

Oly jó édes álmokat álmodni Veled

Emlékezni Rád, tündéri-  tündérmese.

Mysty Kata

Két Fél egy egész

Társ csak társával kerek egész,
az Egy; csak  Fél -  a kör körében,
önzése foglya bűvkörében.
Két különcnek szerelme merész...
Összeérni, érve lesz mesés,
ősznek rókaveres ölében.
A társ párjával kerek egész.
 
Millió örömtől lesz "megért,"
másikat szorítva ölében,
szeretet ízében oly édes.
A megbocsájtás fonja eggyé;
mert társsá téve kerek egész.

A szívembe nem mertél beköltözni, pedig én beengedtelek,
A szavakat nem merted kimondani, pedig én megértettelek,
Magadhoz öleltél majd félve eltaszítottál, pedig én vártalak,
Nem tudtál hinni bennünk és a végére semmink nem marad.

Hiányzol reggel, hiányzol este, még hiszem, hogy visszatérsz,
Jó lenne tudni, hogy a sors nekem rendelt s ad még egy esélyt,
De ne várj sokáig hisz az évek elszaladnak s az idő nem kegyes,
Ha későn érsz, hiába jöttél, már nem találsz, elmentem nélküled.

Porzik az út

.

Átok, amely áldott
.
Persze tudom: "az élet álom",
Álomban élem meg saját halálom.
Lelkemet 'ki vitte, az jól elrejtette,
Meg nem lelem már soha, a fene megette!
A szerelem, elem. Kimerült az este...

Angyalok és ördögök irányítják életem,

Olykor szomorúság,néhol boldogság van lelkemen.

Hó és eső,csak egy kis különbség.

Szerelem,szeretet,gyűlölet,mi lehet még??!

Ha az ember boldog,biztos vége lesz,

Ha meg szomorú,a boldogság is úr lesz!

Egyszer fenn,egyszer lenn,tartja a mondás.

Nekem csak.boldogság kell,a fenn és nem más!

Mégse lehet mindig minden jó,

Látod most.például esik a hó.

A rossz korszaknak is egyszercsak vége,

Csak jönne már el.a pillanat végre!

Bimbózó szerelmem még növekedne,

de jégeső hullik szívem kertjére.

Szemed  tükrében nem látom magamat

Hazugság lappang szavad bársonya alatt.

Veled már nem látom színesnek az eget

Tetovált neved, csak kiégetni lehet.

Ne keverj csókodba ördögi mérget,

karmot növesztek, megmarlak téged,

Töltsük tele poharunkat igazsággal

Váljunk el métóan, barátsággal.

Fázom, vacog bennem nem léted

Hideg az ölelésed a tél eltemet.

Hű maradj hazádhoz

Haza- haza mindennél fontosabb.

Haza nem egy országot jelent neki.

Benne az egész eddigi léttét.

Mert itt nőt fel, élte le fél életét.

Otthonát, családját teremtette meg.

Földjéhez, országához így marad hű.

Hazáját elhagyni ezért nem képes.

Keservesen éldegél és szenved.

Családját, otthonát félti benne.

Védi, ahogy képességéből tudja.

Óvja minden meglévő erejéből.

Magára hagyni nincs bátorsága.

Lelke mindig vissza fogja tartani.