Egy sor sem felesleges
Minden betű lehet csoda
Írd csak  le nekem

A lapra gyerünk le, oda

Írj annyit, mint a csillagok
Írjad, írjad csak Csillagom!

Írd le mire lelked gondol

Rajzolni nem szabad

Betűvel, mi benned tombol

Töltsék meg lapjaid a szavak

Írj annyit mint a csillagok

Írjad, írjad csak Csillagom!

Vésd le nekem milyen volt a napod

Az iskolában mi történt veled
Tessék, adok neked új lapot

De szépen írjál nekem!

Írj annyit, mint a csillagok

Írjad, írjad csak Csillagom!

Ártattlan voltam,

még növekvő.

Védtelen gyermek

sebezhető.

Forró nyári éjszakán,

ajkaim csókoltad,

szemedben a szenvedély

fénye csillant.

Emlékembe vésted örökre,

ama foró nyári éjszakát!

A nyári éjszakát,

mit Te annyira élveztél.

Vén kezeddel,mikor

megmérgeztél.

Hanyatló tested az

enyémen!

GYűlöltelek!

Öreg kezed megalázott!

GYűlöllek!

Féltem Tőled sírtam.

De Te csak csókoltál vígan.

Gúnyos mosoly arcodon s

megnyugtattál élvezni fogom.

Sors pecsétje

Nehéz életünket borús felhők takarják be.

Néha-néha felcsillan a napsugár.

Olyan keservesen villan ki az égen.

Mint akitől még azt is sajnálják.

Pedig, de szeretnénk napsütésben élni.

Keserű bánatunkat kicsit feledni.

Mért nem juthat nekünk is több belőle.

Mink sem vagyunk olyan senkik.

Csak a sorsunk mindig keresztezi a bánat.

Boldogságból túl kevés jut nekünk.

Nem szeretnénk sokat csak egy kicsi.

Nyugalmat és örömet kérünk.

A nyár színeit levetette,

már itt matat az ősz ecsete

a züld mező lett aranysárga,

a fák levelét átpingálta.

Az öreg tölgyes rozsdabarna

A hegyoldal már  tarka-barka

Vörösben a csipkebokor, 

kék szőlőből lesz a jó bor

Fehér köd kúszik a  völgybe

a gyűrött ég ezüstszürke

Árnyék oson a fény után

"emberes" lett a délután

Ha kopasz lesz minden faág

rám tör egy kis szomorúság.

Még a nyár színeibe öltözöm,

mielőtt elhagy a hűtlen barát,

hogy legyen kis apró örömöm,

búcsúzóul egy lágy csókot ád.

Csöndes elmúlását a szépnek

esőkönnyekkel sirítja az este,

a parti lámpák emléket idéznek,

csillagok felé szállok elmerengve.

Ott messze, hol a domború óceán

sejtelmesen az éggel egybeolvad,

bíbor palástba öltözik az ég alján,

fenséges királyként távozik a Nap.

Miért-e kín,mi mardos folyton?
Lelkiismeretem mi sulykol most!
Nem rest rostokolni,
minden percben suttog:
Bűnös vagy és mocskos!

Bűnös vagy és mocskos!
Hajtogatja folyton-folyvást,
vádolgat s megvet:
Nem vagy más ,
mint gyenge haldokló lélek!

Gyenge lélek vagy!
Szembeszállni ellenségeiddel
nem mersz!
Behódólsz és kedveskedsz!
Mert nem vagy más,
csak  jelentéktelen porszem!

Bűnös vagy és mocskos!
Behódolsz mert gyenge vagy!
Gyehogy vagy,hogy szembeszálj! 
Szembeszálj és harcolj!

Porszem vagy
mit felemészt
a mocsok mit elkövettél!

Gondolatok ugrálnak,

képfoszlányok vibrálnak.

Annyi mindent látok lelki szememmel,

nemgyözöm követni a kezemmel.

Síetnem kell mert elillan a látomás,

szövevényes impulzus hámozás.

Akkor irok ha késztet,

nincs elöttem szótár készlet.

Nem vagyok igazi író,

csak szavakkal biró.

Kirakom betűkböl a képet,

a hiányost az épet.

Pergöfilmet gyártok,

pennát  tintába mártok.

Önmagátol jár ujjam,

ahogyan tollam kézbe fogtam.

Nyugalom költözik testembe,

mikor papirlapot festem be.

Tudatlan magyar

Magyar vagyok és tudatlan.

Verset írni, hogyan tudjak?

Sok magyar szavakat leírni, hogy tudjam?

Ha nem tudom a magyar nyelvtant.

Ezer gondolat jár fejemben.

Kifejezésem fejetlen.

Nyelvtantudásom nagyon gyenge.

Tanítóim hiába tettek érte.

Aki nem tudja a magyar nyelvtant.

Az nem igaz magyar.

Magyar vagyok és tudatlan.

Verset írni így fogok.

Sok szép magyar szavakat leírom.

Ha nem is tudom jól a magyart.

Ezer szép gondolat jár fejemben.

Egyszerű asszony vagyok

Ülök a szobában egyedül.

Verset, regényt olvasok.

Álmodozva, vágyakozva.

Gondolatommal játszadozva.

Szeretnék én is író-költő lenni.

Elő veszem helyesírás szótárat.

Átolvasom és leteszem.

Ennyi szabályt én már nem tudok.

Régen sem tudtam megtanulni.

Most, már pedig hiába minden.

Egyszerű asszony vagyok.

Nem születem tehetségesnek.

Álmodozni már nem fogok.

Verset, regényt írni nem tudok.

Akinek a helyesírása nem jó.

A vámpír

Telihold ragyogja be az éji földet,

Ezen az éjszakán a borzadály zörget.

Odaátról a kárhozat kinézett egy hölgyet,

De az éji órán eltévedt, nem lelte a völgyet.

Ordasként osonva árkon-bokron csörtet,

Ligetben, erdőben már nem látja a zöldet.

Ijedten, reggelre, aztán lel egy szörnyet…

Napsugár az erdőn ébreszti a tölgyet,

A meleg szobában az óra ébresztőt csörrent.