Egy kaptafára

A gondolatból születik a szó,

Bár ez sokszor fel nem fogható,

Csak ha leírod egy fehérkés lapra,

Akkor meg kérdés: valójában ki is adta?

Bár egy „kaptafára” készül minden ma is,

És sokszor még dolognak nevesincs.

Egy istenség neve vala egykoron,

Ki Babilonban (egy)-formát alkotott.

Azóta sokan próbálnak számos formát,

De elviszi őket a nyavalya, s a kórság.

Már nem lesz belőlük soha „Kapta”,

Mert „Kapta” az egyformaság Isten-atyja.

Mi arra születtünk hogy szeressünk,

és az életben álmokat kergessünk.

Nem az a lényeg hogy milyen a világ,

mert közöttünk mindenki gyönyörű virág.

A szeretet varázs a szívünkben lakik,

ettől leszünk jók és vagyunk valakik,

különleges emberek kik szeretnek,

s ha akarnak jókat is tehetnek.

Eltelnek az évek

nagyon hamar,

de valahogy felcsendül

ugyanaz a dal.

A múlt dala

az emlékeket idézi,

születni, élni

és boldogan elmenni.

Az életben

minden múlandó,

de mégis szép,

mert összegyűlik minden

örök emlékként.

Szavakba onteni meg mindig nem tudom,

Érzem hogy meghalok egy huvos hajnalon.

Nembirom tovabb,

Hianyzol nekem,

En nem kerek mast cssak legy mindig velem.

Nincs az a perc mikor ne gondolnek rad,

Suttoggnam a neved, es csokolnam a szad.

Tudom hogy nemlehet 

Mar nincs vissza ut,

Szivem most olyan mint egy feneketlen kut.

Nemhallok mar rollad,nem tudom merre jarsz,

De a szivemben egy erzes mindig vissza var!

Hu voltal,mint ahogy az le volt irva
Megis minden perced tele volt sirva.
Almodtal egy vilagot magadnak,
ahol mindenkit szeretnek 
es szivukben maradnak.
De az almodnak vege!,
ebredj hat fel,
Nem voltak erzelmek,csalodnod kell.
Visszagondolsz es leborulsz a foldre
Nem neznek rak...
Ok mennek csak elore...
Szerettel, vartal, huseges voltal.
Ottvoltal egyedul es neman csak alltal.
Csillamlo szemeid megtortek a konyben,
Es suttogtad magadban:
NEKEM CSAK O KELL.

Magány
Egyedul?
Felve es alva a sotetben
Mint lemaradt madar
Ki ha nem ugyes 
Vesztere talal..
Allva neman,..
Mozdulatlan es benan
Maganyos arcom 
Rancosodni kezd,
Fiatal eletem bucsumondast vesz.
Milyen jo lenne szeretni valakit,
Felteni es ovni ha van amit.
Szamitani ra ha bajban vagy,
Erzed hogy melette onmagad vagy.
Hianyzik...de nincs aki;
Feledni, de nincs amit.
Nincs aki azt mondja hogy:SZERET
Es a botlasaidon szerenyen nevet.

El!

Elegem van! Elég madár!

Miért szállsz le erre a tóra?

Őrült vágyat miért érzel?

Kínlódva ezer sebből vérzel.

El innét, el, vészmadár!

megrontottak. elromlottam.
örök bizakodó? már nem.
állapot: nemtudomkivagyok.
ugyanaz nem,
a kontúrok nem múlnak el.
átrajzoltak.
ceruza nélkül körbevonalaznak.
s majd a firkaáradatban,
kereshetem a valódi önmagam.

NYÁRI ZÁPOR.

Sétáltunk a liget fái alatt

néztük a szomjazó virágokat

fejüket földre hajtották

szirmuk gyűrötten alélt már

szomjazott fű ,fa és bokor

csak a nap sütött kéményen,szárazon

szellő sem rebbent a fák fölött

madár sem dalolt az ágak között

hófehér pillangó levélen piheg

várja,hogy jő majd egy kis lehelet

a pad forró,leülni kár

de ni csak,hová tűnt a napsugár?

mosolygó arcát felhő fedi

enyhe szellő ágat lengeti

térül  fordul  megremeg

terhét elengedi

a világot jól megöntözi

hull a zápor,frissítő

mindenkinek enyhítő

s ahogy jött ,úgy elszaladt

egy röpke félóra alatt

s mit lát szemünk

merre néz

rózsa emeli fejét

madár fütyül  fenn a fán

újra éled a világ.

Elvisz a lidérc 

.

Elvisz a lidérc, jaj, mihez kezdesz?
Lelked, s tested övé, s ez csak a kezdet.
Félni, rettegni, reszketve ébredni,
Remegve teng-lengni, aztán meghalni.
Ilyen a sorsod, ha nincs ki megsegít.
De a jó tündérek és a sok-sok manó,
A védelmükbe vesznek, ez elmondható!