Sarokba szorított szív,
Kitörésre készen,
nem engedem,
körbekerítem.
Téglafalat húzok köré,
egy lyukon át nézem,
ahogyan feketére vált.

Vérző fekete szívem testtelen.
Füst folyik a szememből,
kékül a szám, ajkamba harapok.
A kifolyt vérrel megitatom.
Nem támad fel.

Raktáron lévő emlékeimmel
élesztem újra.
Ő nem lélegzik.
Erőtlenül dobban még,
Ezen a bálon egyedül táncolok.

Beleszerettem a pillanatba,
a TE és az ÉN-be.
A MI-be nem lehet,
álmos képzetek.

A forró tea gőzében
kámforrá válsz,
a köd sűrűjét
ezer darabra bontod.

TE vagy és ÉN nézlek,
vagy csak ÉN beszélek,
TE mosolyogsz.
MI-minden vagyunk.

Agyunkban a sejtek
ugyanazt susogják,
Ugyanazon a frekvencián
szólal meg a lelkünk.

Újra és újra átéljük
a szellemi tetőpontot.
Szeretkezünk nyilvánosan
és nincs szégyenérzet bennünk.

Újra virágzik bennem az élet. Éltető vizem a hit, a remény és a szeretet. Küzdök, veszítek, felállok, nyerek. Csak csatát, életet nem.
Újakért küzdök, melyek egyszer régiekké válnak, és feladom őket másik újakért. Aztán könyörgöm, hogy ha csak egy pillanatra is, de jöjjenek vissza.
Mindaddig játszom ezt, míg rá nem találok a legfontosabbra. Ami mellett minden addigi fontos feleslegessé válik. Testem süllyedő hajójából csak ezt az egyet akarom megmenteni.

Okos – Szép, és lány(om)

Fiatal vagy és szép

A gimiben ha mész

A sok srác összesúg és néz

A tudásod ötös, az aurád ködös;

Mindig magasan tartod a léccet.

Mert fiatal vagy és szép

A gimiben ha mész

A sok srác összesúg és néz

Hosszú lábad, Karcsú alakod,

Aranyos arcod

A jó jegyekért vívja a harcot.

Te fiatal vagy és szép

A gimiben ha mész

A sok srác összesúg és néz.

Most még az életed suli és buli,

Ha a barátok hívnak

Az jó érzés tuti.

http://www.youtube.com/watch?v=FiSptBYtQGY

Júliámnak
Születésnapjára.

Május, bolondos május te hoztad nékem őt
Mint erdőnek, mezőnek, az édes éltető esőt.
Ó ajándékként hagytad őt életem küszöbén
Létem mióta ismerem, kalandos képregény.

Szeretem, hisz lehajolt elveszett lelkemért
Könnyezett, s nevetett minden csókomért.
Ő nekem az éjszakám, álmom, s nappalom
Vele élek, halok neki születtem már tudom.

Hűvös májusi szél simítja arcom s csókot ad
A lehajló fán dalos madár, párjával látja azt.

Játszom tovább...

A gitárod vagyok, játssz rajtam, gyere!

Ami belőlem jön az az igazi, tiszta zene.

Ne hagyd, hogy csak a sarokban porosodjak.

Rossz a kedved? Én majd hangulatba hozlak

Együtt zenéltünk, emlékszel? Sok éven át

vidáman, szomorúan szóló, örök melódiát

az első pillanatban, hogy az öledbe vettél

éreztem hogy én beléd, te belém szerettél

Megtöltöttünk együtt ezer koncerttermet

ki csak látott minket, ámultan megdermedt

s mikor megjelentünk fenn a színpadon

megszelídült a burjánzó ember-vadon

Mikor húrjaimat tépted, egyre hevesebben

üvöltöttem, sírtam, suttogtam, nevettem

minden hang, mit kiadtam odafenn érted

fájó, izzó billogként végleg belém égett

Sosem felejtem el, hogy az utolsó alkalom

után már darabokban hevertem a színpadon

megjavítottak, valami mégis törött maradt

ahogy láttam elillanni halvány körvonalad.

Az 50 éves iskola



Te ötven hatéves ki elkísérted ide az unokád.
Emlékszel, e mit éreztél, mikor elkezdted az iskolát
Melyik volt a tantermed? Kivolt a tanítód?
Hogy hívták a pad társadat, ki eldugta a radírod?

Mikor tudtad elmondani. A betűket Á- tol a Z-ig?
A számok nevét értékét egytől egész tízig.
Mikor s miért kaptad az első ötösöd
Az első dicséretet, amit adott az osztályfőnököd

És ti húsz és harminc évesek nektek mit jelent?
Az öreg falak között eltöltött nehéz éveket?

Nézem a szemed és Te a lelkemig hatolsz, nézzük egymást s mélyről jövő érzéseket hozol...

Most csak a test és a lélek van, megszűnik minden,a pillanat ami jelen van...

Puha érintések, lüktetés hát ennyit jelent a léted, s bennem a Ragyogást kelted..

                                    Ny.Viktória

                                        Körforgás

Lassan forog az idő kereke.

Szél is csendesedik.

Fáról a levél, lassan ereszkedik.

Szinte, áll az idő.

Csendes a határ.

Jön egy enyhe gyors szellő.

Felgyorsul az idő.

Patak vize is sebesebben folyik.

Életre kell a táj.

Napsugara erősebben süt már.

Rügyek is kinyílnak.

Magok szerte széjjelszóródnak.

Talajba egyszerre fúródnak.

Tovább áll a szellő.

Lassan forog az idő kereke.

Éreztem már,

Hogy senki se vár,

Hogy kivülálló lennék,

Hogy barátokkal mennék.

Éreztem már,

Hogy senki se lát,

Éreztem már,

Hogy sodor az ár.

Éreztem már,

Hogy valaki vár,

Hogy áttört a gát,

S ott egy barát.

Éreztem már,

Hogy épül a vár,

Hogy fogják kezem,

És vannak velem.

Éreztem már,

Szabad a madár,

Szerettem régen,

S csalódtam éppen.