Utcán sötét van.

Csak a Kegyed ablakát világítja meg a gyertya fénye.

Függönyét nem húzta el, elfelejtette.

Messziről nézem.

Ruháját levetve táncol.

Nézem, ezt nem vette észre.

Ablaknál teste harmonikusan jár,

Ide, oda billeg, mint faágon egy kismadár.

táncol.

Halk zene áramlik ki az ablak rései át.

Bársonyos teste zene ütemére jár.

Hosszú loknis haja, mint egy uszály követi

teste mozgását.

Sudár teste jobbra, balra jár.

Ismét illeg, mint faágon egy kismadár.

A polcokról halomba borulnak

A bölcs mondások a múltból

Erőtlen a semmibe zuhannak

 Visszhangjuk kong a kútból

Sebes vad sodrású folyó

Sziklába csapódó zuhatag

Képzeletre zárt béklyó

Parázslik bennem a harag

Közel és távol csak zaj van

A föld is hangosan forog

Magadra maradtál a bajban

A dörgő égből zápor zokog

         Néma örjöngő hópelyhek,

                  hová rohantok?

Egymásra törtök, hogy majd a földön

agyontapossanak.

Ne siessetek, nézzétek:

körben faágak, bokrok,háztetők--

számtalan menedék, hol

a hold fénye alatt

ezernyi apró gyémántként

nekünk csilloghattok.

       Ne siessetek! Hisz nincs szebb

annál, mikor csendben

egymással táncolva

hol hajunkon, hol vállunkon,

hol meg a cipőnkön meg-megálltok, 

hogy egy percre mi is átérezzük

a fehérség, a tisztaság,

a meghitség tökéletességét.

Sokat kérdezek
és válaszokat várok.
A távolba nézek,
de semmi sem látok.
Nem tudom, hogy mi történt,
de biztos én vagyok a hibás főként.
A mai napig nem értem,
erre sose gondoltam, ettől soha nem féltem.
Telnek az évek, megváltoztunk,
de 180°-ot, hogy fordulhattunk?
S miért fordítunk egymásnak hátat?
Te nem érzed, hogy ez mennyire fájhat?
Több voltál a legdrágábbnál,
mégis mindig féltékeny voltál.
Pedig neked a legjobbat akartam.
Hogy mégsem volt elég? Tagadhatatlan!
Cserben hagytál, bántottál,
szó nélkül tűrtem,ahogy mindig megaláztál!

Tekerem, tekerem, még is szeretem.

Füzet, könyvbe is betehetem.

Sokszor olvasom, és ha, nem kell, kidobom.

De, szeretem.

Papír.

Egyszerű szerelem.

Vele élem az Életem.

Ha, nincs, hiányzik nekem.

Ha, sok van, belőle azt nagyon szeretem.

Papír.

Egyszerű, de nélkülözhetetlen

a hozzá fűződő szerelem.

A papír színe bármilyen, csak az értéke nagy legyen,

mert akkor jobban kedvelem.

Érd. 2013-05-18.

Búcsú

Utolsó szava, csak ennyi volt: – pá!

Zakatolt szívem, ahogy fogyott termete.

Oly érzésem lett, … hoppá!

Nem látom Őt többé sohasem.

Kínoz még ma is az a „pá”,

A szívemben örökre üres a helye.

A Sors

A sors kereke az  idővel egyre csak forog

Visszaköszön neked, míg meg nem látod

Mit  miért kaptál, s mi  történik Veled

Mindaddig így lesz, míg nem érted meg.

Nem érted még szenvedésed okát

Nem érted hosszú éltek láncolatát

Nem érted miért is fáj valami belül

Nem érted miért is van benned egy űr.

Mi az, mi hiányzik, mi az mi boldogit

Mi az, mi állandó, idővel nem szűnik

Ott marad belül mélyen benned

Senki nem veheti el már Tőled.

Tavaszkezdet         

Piciny, fehér hóvirágok

azt  üzenik  tavaszt várok.

Búcsút intünk a zord télnek,

vágyjuk már  a melegséget.

Napocska, kérlek bújj elő

sugarad oly melengető.

Elűzi a havat,  jeget

Felolvasztja a földeket.

Előtűnik földnek színe,

Növényeknek termőhelye 

Arcom szellő simogatja,

Fülemben cseng madár dala.

Minden ágon rügyfakadás,

Kezdődik az új virágzás.

Ünneplőbe öltözködve,

Tavasz jöttét így köszöntve.

Nyílik az ajtó.

Halkan, és csendesen.

Egy sugárzó tekintett jön felém kedvesen.

Mosolyog a szemeivel, hozzám ér, lágyan ölel két szertő kezeivel.

Finom keze van, és kellemes.

Ölelése, puha, és szerelmetes.

Érzem, mikor finom teste hozzám ér.

Érzem, mikor szavakkal játszadozik, s még kér.

Csak nézem, és bámulom e gyönyörű Nőt.

Látom csodás csillogó szemeit, és selymes teste lágyabb részeit.

Nyílik az ajtó, lágyan, csendesen.

Bejön egy gyönyörű NŐ szerelmetesen.

Szavak

Szavak, szavak mire való?

Tudod –e azt, mi is a szó

Mit is tudsz vele tenni

valamit örökre eltemetni.

Vannak szavak, simogatók,

Testet-lelket szorongatók

Szavakkal adsz szeretetet

de a szavakkal ölni is lehet.

Durva szó lelket fájdít

nyájas szó, pedig csak ámít

Gondold meg azt, mit mondasz

nem sejted másnak mit okozhat.

Vigyázz arra, mit gondolsz,

a gondolatot követi a szó

Szóval lehet bántani

De szomorúságot is feloldani.

Ha igaz a szó és igaz a tett

Szíved-lelked nyugodt lehet.