Egyedül a csendben....

Alszik a táj, csendesen szunnyad

Az éj sötét köntöse betakar és nyugtat.

Néha egy halk nesz töri meg a csendet,

A tücskök muzsikája ad éji koncertet.

Az égbolt tengerén csillagok fénye pislog,

Hunyorognak mint parányi, apró fénymagok.

A hold ezüstös ruhája is kikandikál,

Amint egy felhő ugy döntött, odébbáll.

Nézem és élvezem a néma csendet,

Testem elpihen, csendesen merengek.

Szívem dobbanását hallom ütemesen,

Minden egyes sejtem dolgozik szüntelen.

          Avaron                                                                                                              

Zizzen-zörög az erdei avar,
Elmélázok, léptem lomha.

Lehull a lomb, az ősz aszal.

Időm lejárt, ez a rendje-dolga.
Napoknak tűnnek a hosszú évek,
Elmúlik, lehull a lomb, akárcsak az élet.

Tavaszi, illatos szellő fújja az arcom,

becsülettel megvívtam már az életharcom.

Vajon   most megpihenhetek egy  kis  időre ?

Kimehetek a színes, virágzó mezőre ?

És leülhetek végül ott egy terméskőre ?

Megfáradtan, így csapong most a gondolatom.

S akkor belülről megszólal háborgó lelkem,

nem, nem pihenhetsz, mert bőven van még mit tennem.

az életemben sok feladat vár még reám,

mert igen nagy veszélyben van most drága Hazám,

parancsolja:  tovább és még tovább kell mennem !

Egy csepp...

Egy csepp, akár lehet könnycsepp,

Amely lefolyik az arcokon.

Sok csepp, akár lehet vízcsepp,

Amely lecsurog a homlokon.

Voltak harcok, felejthetetlen évek,

Aztán fájdalmak, de szépek.

Egy csepp szeretet hiányzik az emberek szívéből,
De soha nem elég e gyötrelemből.

Hangosan! Dörögj! Zuhogj!

Majd halkan csak suttogj!

Állj meg egy pillanatra,

Csak egy szemhunyásra!

Mi ez? Te hallod? Egy csepp…

Homály

Ha az a kirándulás nem lett volna, 
Lehet, hogy az életben nem ismernélek soha.

Azóta az életem fordulatot vett,
S a kedvem is egyre vidámabb lett.
Amikor a találkozások halmozódtak,
Az érzelmeink összefonódtak. 

Egy bosszús éjszaka egy dáma támadt,
Te viszont nem bántad és sodródtál az árral.
Vagy talán nem is így volt . . . ?
Már mindegy, mert úgy is rég volt!

De most, a jelenben,
Fájdalmak a szívekben.
Hess, hess hát innen, hess;
Új időket keress!

Ha a párnára hajtom fejem, 
Érzem nem vagy mellettem.
Búnak veszem e pillanatot,
S már tudom is mit akarok.

Adj hát időt énnekem, 
S boldog lehetsz kedvesem!
Veled elillan bánatom,
Így ez az akaratom.

Most már összeköt a szerelem,
Többé nem lesz hát gyötrelem.
Határ a csillagos övezet,
Csodálatos ez a környezet.

De most a jelenben,
Öröm lakozik a szívekben.
Szóljon! Szóljon hát a dalod,
S öleljen át a két karod.

Fiaskó bizalom

Szeretnék nap lenni, mely a Földre tekint,

S melynek sugara végig simít.

Szeretnék egy felhő lenni, mely árnyékot hint,

Szelíden a múltra homályt telít.

Szeretnék madár lenni, hogy a fellegek közt járjak,

S szomszédok rikácsolását egyfolytában halljam.

Szeretnék hegy lenni, mely végig övezi a tájat,

Nesztelenséggel, hogy az ajtóhoz csaljam.

Szeretnék szív lenni, hogy párjára leljek,

S egy ritmusra táncolni az éjben.

Szeretnék pulpitus lenni, hogy észhez térjek,

S megfüröszteném a meleg tejben.

Gerjedelem

A boldogság már vágymély,

Sójaj, nehézültség, kéj.

Van felszabadulás és bánkeret,

Van kapcsolat, mi ablakkeret.

Őrültség mi összetart,

Kacérkodás, mely előretart,

Csak szeress,

De meg ne veress.

Csat, pukk, kukk,

Aztán meg egy hórukk. 

A Bozsoki dalárda




Száll, a dall tíz éve, már,
A dalárda áll a Színpadon.
Tiszta szép hang hölgyek ajkán,
Ismerős és ismeretlen népdalok.

Karmesterük nem tündököl,
Köztük áll, és énekel.
De két szemével, énekével,
Diktálja az ütemet.

Tíz éve, hogy útnak indult,
Sikert sikerre, érve el.
Minden jeles ünnepnapon,
Fényezik az ünnepet.

Kicsi lányka nincs négyéves,
Anyja kötényét markoló.
Anya s lánya ,a jelen s a jövő,
Együtt énekel a színpadon.

Egyszer talán a gyermek jelére,
Csendülnek fel a dalok.

Áramszünet

-

Magamnak írom e sorokat

Szorítom erősem a tollam

A fejem úgy, de úgy hasogat...

S lám, most meg kialudt a villany.

,

Gyertyát gyújtanék,

De nincsen gyufám

Oly szomorú valék!

S be is fejezem a versem ily furán...