A hangyák és én

Fekete, szürke, vörös,
Emlékezetem ködös,
apróságok tette közös.
utam mindvégig rögös.

Ébredj magyar, hisz megint rázzák ezred év bölcsődet…
Eljött a vég kezdet mit vártunk, s tán ez oldja görcsödet!
Sosem volt szabadságunk szerezzük hát vissza…
Feslett hatalmak tiporják napjaink, vérünket politika issza!

Ébredj magyar, el jő még áhított kánaánod e létben…
Vívták dicső hazafiak harcunkat egykoron, legott még feküdtek a vérben!
Neked csak állni, s végre kiállni kell azért, melyben hiszel…
Ne félj anno te választád, hatalom egységben te vagy, az nem visz el!

Egy tófalú élete :D

Virtuskodnak giliszták, kecskebékák brekegnek mert esett…

Csodás piros napfürdőben vadlúd hada röpve lesett!

Stégek tengerében, magányos csónakok pihennek…

Gazdátlan jószágok földúton egymáson lihegnek!

Hátrahagyott sörös dobozon teknősbéka békésen szendereg…

Horgász bottal kezében, damil végen hattyú madár tekereg!

Méregzöld vízben halak hiába vágyják oxigént vala,

E díszes társaság nem a természet rendíthetetlen fala!

Egy tökéletes világ volt, hol álmomban éltem én…

Madár szállott karámra, egy elhagyott hegy tetején.

Kristálytiszta patak partján kutyáink boldogan fürödtek,

Birkák körüle legelésztek, ezzel a csendet törve meg!

Nem tudták ők még mi az félelem és szenvedés,

Világ végén ember híján, ezen érzés oly kevés!

Faházunk szegletében gyermekünk édesdeden gügyögött,

E tetején boldogságban macska család nyüszögött.

Eresz alatt fészekben hat kis fecske önfeledten csivitel,

Várják már a nyarat, mi sose ért fel semmivel.

Megváltó

Ember volt, ki emberért adta életét,

Más létéért boldogan önként vállalta végzetét.

Feláldozá mindenét egy célért miben hitt,

Áldás és békesség volt tán, mi Őt tévútra vitt!

Áhítva bízta és remélt,e makacs világ jóságát,

hogy el jő azon szeretet, mi megtöri fogságát.

Jött is vala, bár nem onnan hol várta,

Érte sajnos vígan mentek akkor, legtöbben a gyászba!

Nem érezé Jézus akkor, épült már a feszület,

Feszítik azt ki értük élt, híján volt a becsület.

Kétségbe esés

Merre vagy boldogság,mindig csak rád vágytam
volt benne részem,és mégsem találtam!
Csöpp lány képében jöttél, kit mindennél jobban szerettem
Értékelni Őt gyarló emberként mégsem tehettem!

Szívem halott volt, mellyet ő élesztett újra
döglött lelkem hű társamként tekint vissza a múltba!
Vele minden percért mit rám áldozna végre,
vezekelnék szerelmemért,bármit megtehessek érte!

Míg csendben tűrt megalkudva némán
Szív nélkül bolyongtam hitetlenül bénán!

Te vagy minden álmom, te vagy minden boldogságom. Te vagy kire eddig vártam, s most megtaláltam.

Minden vágyam valóra vált, mikor rám talált. S olyan varázslatos most ez a pillanat, hisz velem vagy.

Kérlek mond hogy ez örökké tart és soha nem ér véget. Maradj velem, s légy enyém örökké.

Minden vágyam valóra vált, mikor rám talált. S oly varázslatos most ez a pillanat, hisz velem vagy.

17,Minden oly szép, oly csodás, de végül fájdalmas csalódás.

Becsaptál, összetörted, szívem légy boldog nélkülem.

Becsaptál, hazudtál, a szívem úgy fáj. Félek szeretni többé nem tud, mert darabokra hullt. Ezer darabra esett, melyet összerakni nem lehet.

Becsaptál, összetörted, szívem légy boldog nélkülem.

Pihe havat szór a tél,

Betlehem csillaga útra kél.

Csodát ígér most az est,

Istennek gyermeke született.

***

Karácsony szent ünnepén,

fenyő ágakon ragyog a fény.

Boldogok az emberek,

szívekből árad a szeretet.

***

Ajándékot ad a kéz,

asztalok  kínálnak süteményt.

Végre együtt a család,

megváltást remél a világ.

Nem minden nyaralás

papsajt

Tóth Attila

Miklósi Miklós az elkövetkezendő héten fogja ünnepelni nyolcvannyolcadik születésnapját.

Reggel hét óra elmúlt már, amikor az ébredés állapotába került és gondolatai afelé irányultak, hogy hogyan ünnepelje meg ezt a közelgő dupla nyolcas eseményt.

Először, és szájában összecsordult az éjszaka folyamán megáporodott nyál, arra gondolt, hogy valamilyen örömlány felvidíthatná majd a jeles napon.