Mennyei szavak hallatszottak az Égből,
Angyalok suttogták szeretetből.
A Kapcsolatfelvételt hirdették,
A szabadságot, s a Világbékét.

Mennyei szavakról álmodtam az éjjel,
A Bolygó felettről néztem széjjel.
Csillagok közt vándoroltam,
Hogy a Mennyek üzenetét elhozzam.

Mennyei szavak így hangzottak,
Ne adjátok fel az álmaitokat.
Tartsatok ki a végsőkig,
A Fény csodálatos győzelméig.

Pécs, 2013. január

Tisztaság

 Szeretet melegében élni,

Hinni a csodát, mely fel- feltűnő égi varázs.

Kezedbe tartod életed

Küzdj érte, hogy te önmagad lehess.

Szorongó lelked nem bírja a szenvedést.

Hidd el a múlt már nem él, elvitte a fagyos szél.

Életed tisztasága, valódi élet döntése a tiéd

Elhinni az igazi reményt

Ágak hajlanak, érnek az égig

Elérnek a felhők tetejéig

Álmodni egy szebb világot,

Megvalósul, ha szíved kitárod !

Szenvedély

Szenvedély dallama ring a szélben

Gyöngyháló és fényfonál

Mesébe illő szép határ

Angyali szó, mi ébren tart

Suttogó szél, mi mindent bevall.

Szeretni, álmok szárnyán repülni

Minden szépet szeretni.

Érzékenység, szeretet,

Eltalálta szívemet.

Kedvesség és szép szavak

Borzongat és simogat.

Egyetértés, reménység,

Szenvedély, mely rád vár s rád talál,

Boldogság és nem magány !

Tükörbe néztem
s meglepetten vettem észre,
nem az néz vissza rám,
kit számításba vettem.

Hiszen ennek bamba a képe
És az orra?Nem is orr.
Karikás a szeme
megáll az ember esze.

Közelebb megyek,hogy jobban lássam.
Hihetettlen,üres a tekintete.
Milyen ennek a haja?
Szálkás és a színe hamvas.

Nézzük csak jobban.
Mi a fenene?
Az arca ráncokkal van tele.
Ki leselkedhet a tükörben?

Tréfát űznek velem,
de sebaj,jóízűet nevetek.
Kit érdekel valójában,
hisz az ismeretlen is velem nevet.

Együtt Egymásért

„Mindig fogni akarom a két kezed,

akkor is, ha nem érezheted,

akkor is, ha nem lehetek veled.

Utunkat elárasztják a folyton nyíló virágok,

vörös rózsák mutatják a boldogságot,

mosolygós bimbók a vidámságot.

Együtt álmodjuk álmainkat,

együtt örülünk egymásnak,

együtt sírjuk bánatunkat,

együtt éljük vágyainkat.

Egymásért fogantunk,

egymásért születtünk,

egymásért szeretünk,

egymásért élünk.

Test és Lélek egybeforrt.”

A Mag dolga...

Mag vagyok! - Fénymag!
A Fenségesnek fénye,
nem véletlen születtem
Én erre a földre!

Lámpás vagyok! - ki világit,
hogy lássák meg a fényem,
szeretetet közvetítsek,
mely elfogyott már régen.

Szerelemmel, szeretettel
etesselek téged,
szeretettel oltsam be
újból a Mag népet.

Hírvivője vagyok
ennek a világnak,
Fényt vigyek a sötétbe,
hol újból sokan látnak.

S elmúlik a sötétség,
eljön majd a reggel,
s a világon, majd meglásd,
minden ember felkel.

Minden ember felébred,
látják majd a reggelt,
minden ember szeret majd,
meglásd, minden embert!

Égi esküvő...

Mikor csillogó szemedbe nézek,
látom benne az isteni fényt,
benned találom meg kedves,
benned azt az isteni lényt,
mit kerestem!

már életeket éltem ezen a földön,
csak börtön volt, és sok-sok varázs,
de nem varázsolt el egy sem ennyire,
mint szemed fénye, mely tüzes, mint a parázs,
éget!

megbabonáztál véle,
s meggyújtottad újból bennem a tüzet,
mely ismét lángol, mint Nap,
amiért az ember mindig a lelkével fizet.
Nagy ár? Nem kár!

tudom, hogy egyszer találkozunk még,
mert számunkra nincs olyan, hogy vég,
mert a lélek sohasem tud meghalni,
hiszen nincs benne anyag,
csak fény!

                                               Múlt idézés

Álmatlan éjszakán,mikor az álom elkerüli a szemem,

  elmerengek, és a multat idézem.

  Míg mások az igazak álmát alusszák,

  én a múltból merítek vígasztalást.

Az álom helyett a múlt ölel át csendesen,

  és biztat, ne add fel sohasem!

A múltba vagyok megint,

  és átélem legszebb napjaim.

  Biztat,jövőt mutat,majd

  lassan tovahalad.

Tudom ki csak a múlton töpreng, 

 és roncsolja elméjét,

 az életben messze elkerüli szerencsélyét.

Utolsó vers

Nem voltam még igazán szerelmes

és tudom, már nem is leszek soha

rövidke életem nem lett így teljes

e szép érzés nélkül illan majd tova.

Pontosabban, ez így nem teljesen igaz

kifelejtettem egy aprócska részletet

nekem ez csak igen soványka vigasz

szerettem, viszont senki nem szeretett.

Nem kaptam esélyt, hogy szívemet pőrén

védtelenül egy másik szív elébe tegyem

érezhessem lelkében, testében s bőrén

hogy enyém, s mindenem az övé legyen.