A nő....

Kiknek szemükben a vágy ég,

Kikben kialudt a parázs rég.

Szemeikben minden olvasható

ahol minden megtalálható.

Közöttük a nagy külömbség

mitől megbolondúl a férfi nép

Mind más csillag alatt születtek

amik irányítják a természetüket.

Titokban mind anya akar lenni

természetnek engedelmeskedni.

boldog családi fészket építeni

mosolygó kis gyerekeket nevelni.

Sokan dacolnak a természettel

élvezetüket nem cserélik semmivel.

Mészáros Lajos

Szegény vagyok
Csórénak születtem,
Nem kell hogy más
Fizessen helyettem.
Egyebem sincs
Csak a büszkeségem,
Ha elveszítem
Mi lesz így belőlem?

Csak a takaróm
Széléig nyújtózok,
Félek ha kidugom
A lábam megfagyok.
Nem fogadok el
Soha alamizsnát,
Így alszok át
Sok hideg éjszakát.

Ha üres hassal
Fekszem le az ágyba,
Vágyódom egy szebb
Csodás új világba.
Ahol a nyugdíjas
Többé nem éhezik,
A fűtött szobába
Télen felmelegszik!

Délre költözött az ég ragygása,

elszomorít a felhők zokogása.

Zöld erdő, rétek illata már elszáll,

a kapuban a türelmetlen tél vár.

Kis kabátom alá bújik a hideg,

fázósan sietek haza, de minek.

Évek hullanak, mint tarka levelek,

múlt emlékeiben nyarat keresek.

Esőfelhő fejem fölött körbe jár,

tűnjön el ez a nappali félhomály.

Elmúlás hangulat mellém telepszik,

kisüthetne ma a Nap, csak egy cseppnyit.

Hosszú az este, rövid a délután,

nem repülhetek a kék madár uán.

A fagylaltos gyerek..

. Csóró gyerek voltam

örültem ha a nyári szünidőben

valami kis munkát kaptam

hogy segítsek családom problémáiban

Nyár volt,tűzött a nap,a

cukrászdában fagylaltot 

adagoltamSzerettem az embereket,

főleg a szép hölgyeket.

A bejövők mögött a nap erősen

világított.Baksi lányok,szép asszonyok,

könnyű nyári ruhájukon a nap

mindent átvilágított.

Egyre jobban tetszett a munkám,

mosolygó,szép lányoknak,akik

tetszettek nekem,a kimért adagnál

sokkal többet tettem.

A hűvös őszi szellőben érzem, 

A túlzott szelídségem lessz a vétkem.

De mégis  mit tehetnék másként 

A szabadságom a legnagyobb érték. 

Száguldani lóháton a réten, 

Eggyé válni szerelememmel az éjben, 

Anyám  ölelésében aludni el

S másnap  új  útra indulni el.

Szabadság  kell a sasnak, a lónak, 

Hiába fogjuk be őket  ha nem annak valóak, 

Szívük  tiszta, bátrak, erősek, 

Mi miért  vagyunk rájuk oly irigyek?

Tisztán  őszintén  bíznak bennünk

S mi csak tév hitet gerjesztünk bennük ,

A hűség  a legnagyobb  áldozatuk 

S mi ezt mit sem sejtve kihasználjut. 

Pedig együtt  ülni  velük  a szél  hátán 

Jobb érzés  mint  elvegyülni bambán.

Volt egyszer egy lakótelepi lakás.Ebben a lakásban lakott egy csodálatos kiskutyus ,aki egy alacsony termetü,világos rövid szörü,kajla fülü négylábú teremtés volt.Valamilyen módon a Bikfic nevet kapta.Nagyon szerette a gazdiját,neki köszönhette valahol az életét.Egyszer,valamikor régen könyörtelen módon az utcára rakta valaki egy sötét utcában felelötlenül,érdektelenül.Hogy mi lessz a kutya sorsa tovább,senkit nem érdekelt.Egyszer egy napon arra tartott egy haza sietö fiatal ember,aki arra lett figyelmes,hogy egy kis aranyos négylábú sietett utána.

Őszi falevelek hullanak, érintik a sötét földet,
a nyár nem fogadta örökbe öket.
Hideg szellő suhan át a fák lombjai között,
egy vastagabb ágának nekiütközött.
Sóhajtozva állnak a fák, mindenért kár
elvesztették koronájukat, mindegyik kopár.
Őszi falevelek hullanak, nem ékítik a fákat többet
bánatosan sírnak és érintik a sáros lucskos földet.

     Anyám...

. Nem felejtem el soha azt a reggelt,

mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.

Mikor félve kerestem a tekintetedet,

amit takartál mert könnyes volt szemed.

Egy élet volt közöttünk az én életem

amit akkor megszakított a félelem.

Kötésemen még piroslott a vér,mikor

reszketve,fájó sziveddel átöleltél.

Kétségbeejtő aggodalom szemeidben

ami tükröződött át félő lelkemben.

A bizonytalanság borzasztó hatalma,

nem tudni, fogjuk-e látni egymást valaha.

Mihez hasonlítasz?
Milyen és ki vagyok neked?
Melyik csillagot nézed
a sötét éjjben
amikor nem lehetek veled?
Melyik az az álmod amelyben
én is benne vagyok?
Mit látsz bennem
amitöl a szemed felragyog?
Mit érzel akkor ha
kimondom szeretlek?
Miért bízol bennem,hiszed el
hogy soha nem feledlek?
Hogyan képzeled el
az életed velem?
Ha megöregszem akkor is fogod
szorosan remegö két kezem?
Mi lessz veled ha én
már nem leszek?
Utánnam jössz s majd
ott kezdünk egy új életet?

Kezed a kezemen 

oly megnyugtató

szemed a szememen

kéken csillogó

ölelő karod

lágyan elringató

ajkad ajkamon

bizsergőn izgató

vágyédes hajnalon

étvágyunk mohó

ha őled ölemben

sóhaj lesz a szó

szerelmed bennem

árad mint folyó

férjem kedvesem

veled ébredni jó.

Bp.1961.junius.