Dög

Engedd már el, ha menni akar

Tőled menne, nem veled, értsd meg

Acélkörmeivel lyukat kapart

A mostba, s közelebb hozta

Hozzád sérült büszkeséged

Izmaid, ha megfeszülnek is

Hamarosan elernyednek majd

Ismerhetnéd, tudhatnád hamis

Ha belédharap, benned marad

Mérge, mi rád hozta a bajt

Lásd be, küzdelmed hiábavaló

Ha győznél, sem járna jutalom

Benned van már az ördögi faló

Elárultad, s ő elárult téged

Lángol a romlott ígéret-halom

Mi marad utána?

Fránya lelkiismeret…

Mért csináltam ezt veled?

Te fordultál el tőlem,

S egy nagy roncs lett belőlem.

De jöttek a szerelők

a hősök, a megmentők,

és diribról-darabra

össze lettem rakva.

Működik a gépezet.

Gyártotta: a képzelet.

A valóság mást mutat,

Szívem utánad kutat.

Az agy még csak megérti,

de a szív nem úgy véli.

Javíthatatlan eszköz.

Te tetted vele ezt, Kösz!

Arcára mély nyomot hagyó

Vastag ceruzával írt az idő.

Szeme olykor sima tükrű tó,

Máskor lángot okádó tűzhányó.

Aktív életében

Gondjai nagy részét kitette

A vad és a nő űzése, s

Ma is él e szenvedélye,

Bár már a lányokat is

Csak sörétese nyűgözé le.

Szikár termetén

Nem látszik a sok nehéz év

Mit a sors eddig reámért.

Ma is kemény munkát végző

És új tervekkel élő,

A gyaloglásból sportot űző

Vidám ember ő.

Hogy,vidám vagyok - e , kérded

És, hiába is hajlítgatod a térded

A válaszom, nem, leginkább bús

Hiába főztem oly soká

Mégis rágós maradt a hús

Hiába rángom, miközben veszettül csócsálom

Nem lesz emígy, s amúgy se belőle csúcs álom

Nyergem nincs, csak magamat hergelem

Hisz nyereg alatt puhítva is fertelem

Lehet ez a duplán disznó

Tán felvidulnék, ha nem a konyhában kínoztatnám vele magam

Hanem egy diszkó

Lenne a hely, mely hangulatát

Szívesen ruháznám énemre át

Ki Á-t mond, mondjon B-t is

Ez a rágós disznó soha nem lesz számomra fétis

És mégis

Szeretném, ha omlós lenne

Vagy legalább az idegeimre ne menne

Nincs semmi öröm

Nincs köröm

Sem farok

Sem orr

Mely kocsonyába meredne,

S, nem túrna se sárba, vagy pocsolyába

Nincs zamat

Nincs szavatolás

Mert csupán egy vén disznó

Kimért darabja

Comb és, nem toka

Bússágom

Oka

Semmi más

Disznóvágás

Környéket felverő visítás

Pálinkáspohár koccintás

Ilyen volt mindig

A disznóvágás.

Leszúrt disznón szalma

Meggyújtja a gazda.

Körben áll a fogó had

Még éppen csak virrad.

Üstökben forr a víz,

Sparheltben csutka ég.

Forralt bor készül fazékban,

Lábosban sül a hagymás vér.

Vége a früstöknek.

A göbe már tiszta.

Böllér kezében

Serényen forog a bicska.

Katlanban fő a fej

Mellette lép, tüdő

És minden más ami

A sajtba, hurkába kelendő.

Hull a

Hali,

         Hali, halihó

                    Megint hull, a fehér hó

                    Jaj, egy vén ló elcsúszott

Nem ivott sört,

Sem rumot

Csupán vizet

Vödörből,

Most mászik a gödörből

Melybe bizony bele esett

Úgy mondanám, hogy baleset

Elsodort, egy tűzcsapot, s egy

Imát      mormoló       papot

Ki, az

 Útszélen

Haladt

Sétálgatott, nem szaladt

Pedig jobban tette volna,

Ha gyorsabb imát

Mormolt volna

Vagy, ha, máshol

 Menetel

Így, a mennybe

 Mehet el

Sok a volna,

Tudom, tudom

Így, hát el is iramodom

Legalább is        gondolatban

Ne legyek             meggondolatlan

Márinéni reggel óta,

Havat seper,

Zeng a nóta

Ráncos ajkán táncot rop

Cigánynóta, és a pop

Felocsúdik, némul a dal

Annyit nyög csak, tyű

Bolond fejjel elfeledtem

Amit a tűzhelyre tettem

Add meg uram,

 Hogy ne égjen

Le, a házam,

Se,

 Nagyanyám

 Lábasában

Odarakott,

Ott felejtett zsírszalonna

És az abból kisütendő

Ízes, zaftos, és magasztos

Porhanyósnak áhítozott

Piros-barna

Tö

Pör

Tyű

A zene megtalál

Szeretem a dalt a szépet,

Élvezem a zenét,

Ahogy a fényt és a sötétet.

Ha szól a zene érzem élek,

Ezt az érzést te is érted.

Te aki tanulsz,

Vagy vezeted a gépet;

Zenében találod meg a szépet!

A stílus lehet akár

Jazz, rock, hiphop,

Reggie vagy tangó;

Szépen zengő énekszó.

Lehetsz diák, tanár,

Nagy tudós és favágó

A zene megtalál

Ha nem vagy fajankó.

Felveszem a ritmust;

Jár a lábam;

Együtt élek a zenével,

És még úgy is érzem

Ha van szöveg,

És a nyelvét nem értem.

Süvölt a szél,

Zord hideg kopog az ablakon,

Egyedül vagyok,

Riadtan néznek a csillagok.

Elfújt tőlem a kósza szél,

Tied lett szívem dobbanása,

Lelkem érted eped és ég,

Ezt tükrözi e vallomása,

Kérlek örökké légy enyém!

Legbelül mélyen egy lény fejlődik

Pici, törékeny, de már érződik

Meleg biztonságban egy kis magzat

Már látszik is a furcsa alakzat

 Méhen belül védve van mindentől

Anyja méhében, nem fél semmitől

Kicsike, de már érez valamit

Leginkább érzi, hogy neki jó itt…

 A külvilág, jaj de borzasztó lett!

Mert anyja egy kegyetlen döntést tett

Bizonytalan létben nem vállalja

E lénytől az életet megvonja

A bajt megérzi bent a kis csöppség

Némán nyöszörgi onnan: Segítség!

Lenyomat

Vésőt kapsz. Faragsz.

Mindenféle cikornyát.

A nyers lapra.

Kezedben fúró.

Lyuk készül. Előveszel…

Egy rudat. Kötést találtál…

Az univerzummal.

Hiszel. Forgácsok között,

Hogy új fakad.

Már minden létezett.

Ez is csak másolat.

Próba. Figura.

Elaltat.

Az Isteni lenyomat.